Túléljük a gépkorszakot! [antikvár]

11. ELŐSZÓ Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. Zöld ág virított a föld ormain. Munkában élt az ember, mint a hangya. Küzdött a kéz, a szellem működött. | (Vörösmarty: Előszó) Nagy költőnk fenti verset 185o-ben írta. Mi a mi Előszavunkat 2o2o tavaszán, tehát 17o évvel később. Mi az, ami érvényes volt ebből 2ol9 végén, és mi volt a helyzet az általunk valamikor „műveltnek" mondott Nyugaton? - A szeretet ünnepére készültek a nagyvárosok, acéloszlopokkal, akadályokkal, homokzsákokkal körbevett tereken folyt a vásárlás. Csak nem félnek? - Szakállas nő énekelt szép, régi dómban, melynek szószékéről valamikor a törökök elleni küzdelemre bíztatták a Nyugatot. A harc, persze, általában magyar területeken folyt, különösebb nyugati segítség nélkül. Akadt olyan európai ország is, amelyik az ellenségünkkel szövetkezett. - Velencében példátlan áradás volt: a gátak sehol! Egyes országokban alig ül hívő a templomokban, sőt, idegen vallások képviselői költöznek be oda. - Van olyan nagyváros, ahol félig leégett egy nagyszerű katolikus székesegyház, égett több is, de azokról a sajtó elfelejtett beszámolni. - A nőket sok helyen zaklatták bevándorlók az uszodákban. Volt, akit a vonat alá löktek, másokat felrobbantottak, leszúrtak. - Van olyan protestáns püspök, aki nő létére saját neméhez vonzódik. Nálunk valamikor a püspökök karddal a kézben védték a hazát, és elestek érte.