Uj erkölcstan [antikvár]

A bölcsészet régi, évezredekre nyuló fejlődésében mindeddig csak a gazdagoknak és hatalmasoknak a világ folyásáról való nézeteit fejezte ki. Eredetileg egy közös, vallásos világnézet kapcsolta egybe az összes különféle állásban lévő embereket. Mikor azután a szellemileg magasabban álló néprétegekben a világról és emberről valami önálló gondolkozás kezdett fejlődni, a bölcsészek szükségszerüleg kénytelenek voltak elméleteiket azoknak az előkelő köröknek felfogására alapitani, amelyekhez csaknem kivétel nélkül maguk is tartoztak. Hogyan is gondolhattak volna az ókor büszke bölcsészei, Plátó, az arisztokrata. Aristoteles, egy királyfi nevelője, arra, hogy rendszerükben a rabszolgáknak és alacsonyrendüeknek a világ folyásáról való nézeteiket összefoglalják? És lényegileg hasonló viszonyok hatása alatt igy maradt ez a mai napokig.Természetesen a magasság és mélység közötti ellentét leginkább a jog és erkölcs területén lépett előtérbe; tényleg a bölcsészeti jog- és erkölcstan örök idők óta szertelen egyoldaluság képét mutatja. De a bölcsészet más vidékei: az ismerettan, a metafizika, sőt a természetbölcsészet némely részei is erősen mutatják a nagy ellentét befolyását. A tételek kiválasztása, azoknak tárgyalása, a nehezen érthető előadás minden eddigi bölcsészetre liberális-arisztokratikus bélyeget nyomnak...