Újságíró-etika a gyakorlatban [antikvár]

Amióta a MUOSZ közgyűlése (1974.) elfogadta az Újságírói Magatartás Szabályait (Etikai Kódex), újságíró-etikát tanítani, követelményeit tankönyvszerűen rögzíteni tulajdonképpen felesleges magyarázgatásnak, amolyan erkölcsprédikációnak tűnik. A Kódex megszületése előtt volt még olyan vélemény is - méghozzá nem kevesen hangoztatták -, hogy etikai normáink deklarálására sincs szükség, mert a jó újságíró magában hordja a hivatását irányító erkölcsöt, nincs szüksége, "kőtáblákra", a rossz újságíró pedig előbb-utóbb eltűnik a pályáról, tehát miatta nem érdemes írásba foglalni a magatartás szabályait. Alapjában ez a vélemény megállja a helyét. Még inkább az előbbi, hiszen a Kódex, ha tömören is, de ételesen, törvények mintájára felsorolja erkölcsi kötelezettségeinket és mindazokat a főbb szabálysértéseket, amelyekkel etikai vétséget követünk el és amelyekért viselnünk kell a következményeket. A Kódex megjelent a "Magyar Sajtóban", és más módon is hozzáférhetővé vált minden újságírónak, így azt lehet mondani megvan a törvény, csak be kell tartani.