Világosság 1961. március [antikvár]

Részlet:"Húsvét, a meghaló és feltámadó istenség ünnepeHúsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. A farsangnak, a távozó tél időszakának szabadabb szelleme után a böjti időszak aggodalomteli várakozása következik, hogy a virágvasárnapi bevonulás átmeneti diadalmán túl következzék a "Triduum Sacrum", a "három szent nap", a lamentációk, az Utolsó Vacsora: a kenyér és bor, a test és vér áldozata, a misenélküli nagypéntek, a halál és gyász emléknapja; a kereszt leleplezése: "Ece lignum crucis". Nagyszombat csöndes gyásza után a feltámadási körmenet ujjongása következik, a virrasztás után a húsvéti újjászületés, a Krisztussal együtt való feltámadás, a "Consurrectio".Ennyiben foglalhatjuk röviden össze az egyház szertartásait a húsvéttal kapcsolatban. Nem kell azonban vallástörténésznek lenni ahhoz, hogy a húsvét ünnepében több történeti réteget állapíthassunk meg. A húsvét időpontjának vándorlása maga is egy ősi tavaszi napéjegyenlőséghez kapcsolódó Hold-ünnepre utal. Ezt a zsidó Pászha-ünneptől átvett vonását azonban most nem kívánjuk mélyebben elemezni, sem az említett ünneppel való összefüggéseket. Figyelmünket most egy más vonásra összpontosítjuk, a meghaló és feltámadó istenség ünnepének történeti problémáira."