Világosság 1991. január-december I-II. [antikvár]

Kedves Olvasónk!Személyes ügyünkbe kell beavatnunk, amelyről azonban azt reméljük, hogy kis részben az ön ügye is.Szerkesztőségünk egy idegtépő éven át szorongott, kínlódott, kilincselt s koldult azért, hogy - megbocsájtassék a közhely - legyen Világosság!" Nem az egzisztenciális érdek hajtott minket arra, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk a lap életben tartásáért. Abból indultunk ki, hogy amint a lap remélhető értékének deklarálása sem a mi feladatunk, a folyóirat esetleges fölöslegességének ítéletét se mi mondjuk ki. Úgy véltük és úgy gondoljuk ma is: nincs jogunk ahhoz, hogy tehetetlenséggel segédkezzünk annak a kulturálisszellemi intézményrendszernek a lebontásához, amelynek a Világosság is egyik eleme. Úgy véltük és úgy gondoljuk ma is: magunkkal szemben erkölcsileg megengedhetetlen, hogy cselekvőképesség híján egy 32 éves folyóirat a mi kezünk között hunyjon ki.Most a Világosság Alapítvány kiadásában megjelenő első lapszám útjára bocsátásával bízunk beime, hogy nem a folyóirat agóniáját hosszabítjuk meg, hanem áthidalunk egy szakaszt a demokráciához vezető úton, s közelebb kerülünk azokhoz a viszonyokhoz, amelyekben nemcsak a kultúra visszaszorításárajut energia, hanem a fenntartására is.Nem kívánunk fogadkozni, még kevésbé szellemi programot adni. Úgy véljük, a kuratórium - egyes tagjain keresztül és összességében - önmagában is jelzi azt a szellemiséget, amelyben a Világosság élni akar. Természetesen to-KORFORDULÓFehér Ferenc A kapitalizmus vagy a demokrácia diadala?Számít a politika nyelve - ez a tézise azon szókincs itt következő elemzésének, amely uralja a Közép-Kelet-Európában végbemenő változások leírását. Számít a politika nyelve és szókincse először is azért, mert kifejezi a politikai stratégia gyakorlati szándékát, amely nem mindig teljesen manifeszt, vagy éppen kifejezetten leplezett a széles körűen reklámozott programokban. Másodsorban azért számít, mert a politikai szókincs, ha fő áramlatokat reprezentál, a használatban általában narratív szöveggé szilárdul, amely viszont bevési a jövőre vonatkozó gondolatokat és cselekvéseket.A forradalmi Kelet-Közép-Európával kapcsolatos megállapításokra és nyilatkozatokra vetett első pillantás Kari Marx furcsa győzelmét konstatálja, éppen a marxizmusok valamennyi színének és árnyalatának trónfosztása idején. A mindent elsöprő változások - gyakran barikádokon és tömegtüntetéseken, esélytelen helyzetben kiharcolt -eredményeinek összegzi ugyanis azt jelenti, hogy a kapitalizmus diadalt aratott a szocializmus fölött. Ez kifejezetten Marx szemantikai győzelme, hiszen egészen Margaret Thatcherig egyetlen konzervatív politikus sem akarta az általa pártolt rendszert a kapitalizmus" címkével eladni választóinak -mégpedig jó okkal. Az elnevezést ellenfelei kovácsolták ki, annak önleíró terminusként való elfogadása ideológiai kapitulációként lett volna értelmezhető. Ráadásul a kapita-lizmus szóhoz hagyományosan rendkívül népszerűtlen jelentésárnyalatok - kizsákmányolás", szociáldarwinizmus, krónikus munkanélküliség - kapcsolódnak. A konzervatívok a háború után a szabad világ" terminust választották, melynek legalább megvolt az a kétségtelen előnye, hogy felmutatta Nyugat-Európa és Észak-Amerika piacgazdaságára alapozott társadalmainak egy kézzel fogható nyereségét: a politikai demokrácia létezését ezekben az országokban.I.Thatcher neokapitalista forradalma bizonyos fokig megfordította az előjeleket. Az angol miniszterelnöknek megvolt a bátorsága, hogy a rekapitalizációt ne csupán pénzügyi nyereségként mutassa be, hanem bizonyos szabadságjogok visszaszerzéseként is, elsősorban az egyéni gazdasági kezdeményezés és a választható életstílus szabadságaként, szemben a nagyon is megcsontosodott, túlzottan erős jólé-ti-korporatív társdalommal, amelyben úgy látszott, hogy mindenhez csak kiporciózottan lehet hozzájutni. Példa nélküli tízéves vezető szerepe a brit politikai életben nem tulajdonítható pusztán a Munkáspárt sorozatos baklövéseinek, annak, hogy egymás után tettek egyoldalú engedményeket Brezsnyev expanzi-onizmusának és békeoffenzívájának", hanem valószínűleg elsősorban ennek az individualista vonzerőnek. Bár Thatcher hatalma vég-