Vita az expresszionizmusról [antikvár]

BevezetőA Vita az expresszionizmusról" című kötetben az esztétikai gondolat fejló'déstörténe-te egyik jelentékeny szakaszának dokumentumait veszi kézhez az olvasó. Nálunk kevéssé ismerik e régi vitasorozatot, fóleg összefüggéseiben, s csak részleteire hivatkoznak néha. Jellegzetesen elsüllyedt irodalomról" van itt is szó, amelyet harminc éven át a feledés pora fedett be, s majd csak az akkor hallgatag, de mégis fó' vitapartner, Bertolt Brecht írásainak 1967-ben történt publikálása óta került újra és újra a figyelem eló'terébe, keleten és nyugaton egyaránt, a legellentétesebb értelmezésekkel és célokkal. Joggal, hiszen az egykor érintett kérdések azóta is megoldásra várnak, lévén, hogy az irodalom- és mú'vészetszemlélet alapvető', kardinális kérdései körül folyt a diszkusszió, rendkívül kedvező'tlen idóljen, a harmincas évek második felében. A vita tárgyi anyaga mögött, a lényeg mélyrétegeiben az irodalom történetében is ott lüktető világszemléleti, módszertani ellentétek dialektikája működött. A vitát késóljb értelmező', harmonia-imádásra hajlamos esztéták megnyugtató megoldást, kiutat" kereső'igyekezete ezért nem isjuthatott soha nyugvópontra, azeklekti-kus összebékítési kísérletek sorra eredménytelenek maradtak. Sebben semmi rossz, semmilyen leértékeló'minó'sítés sem rejlik egyik fél (helyesebben: irányzat) számára sem.Bármennyire hibásak voltak is a maguk absztrakt közvetlenségében azok azellentétek, amelyek ebben a vitában kiélezó'dtek, mégis voltak a hibás elméletnek szociális gyökerei, olyannyira, hogy-komoly kísérletek ellenére-máigsem jött létre a komoly tisztázás" -írta Lukács György 1962-ben, egyik korabeli vitapartnere, Hanns Eisler halála alkalmából. S ugyancsak ő volt az, aki az expresszionizmus-vita egyik elágazásának tekinthető', Anna Seg-hersszel folytatott levélváltása során már megfogalmazta; Kompromisszum többé nem lehetséges." A vitában résztvevó'k álláspontját a későbbi irodalomtörténet-írás nem változtathatja meg. Az elvi pozició félreérthetetlen megfogalmazása akkor is érvényben marad, ha a vitapartnerek a késó'bbiekben, az idó' múlásával készek voltak emberi, baráti gesztusokra - hiszen végül is valamennyien egy táboron belül álltak, a marxista művészet-szemlélet bonyolult problematikájának tisztázásán munkálkodtak.Azexpresszionizmus-vita egy folyamat láncszeme volt, s a harmincas évek közepén-végén zajlott le - lényegében. E megszorítást azért kell alkalmaznunk, mert-mint aza szellemi jelenségeknél megszokott - régóta érő kérdésekről volt szó ezúttal is, a vita kezdetei korábbra nyúltak vissza, utórezgései még a háború alatt is kitapinthatóak. Mint említettük, maga a vita is része volt egy szélesebb folyamatnak. E vitákat gyakran heves, eléggyakran késhegyig menó's helyenként - hangnemú'kben - nagyon is nyers indulatokkal vívták, a húszas-har-mincas évek fordulójától kezdve a negyvenes évek elejéig, több hullámban és változatos földrajzi övezetekben a marxista irodalomszemlélet tisztázására törekvő teoretikusok és csoportok. Elsősorban persze a Szovjetunióban, de 1933-ig Németországban s másutt is Közép-Európában, majd - amíg lehetséges volt - a több kontinensre szétszóródott emigrációk kiadványaiban, folyóirataiban.