Tusculumi eszmecsere [antikvár]

Nagy, sőt hatalmas megtiszteltetés Cicero, Tusculumi eszmecsere című művét első alkalommal valójában kétezer éves késéssel magyar nyelven közreadni. Ezzel az igen felelős feladattal való megbirkózást csak azért mertük vállalni, mert a téma élvonalbeli magyar szakemberei biztosítottak támogatásukról. Az időszámításunk előtti században élt klasszikus fő bölcseleti művének tartott Tusculumi eszmecserének eddig csupán két kis részlete volt olvasható nyelvünkön. Magyarul most jelenik meg teljes egészében e rendkívűli jelentősségű mű. A rendkívül vagyonos Cicero számtalan birtoka közül a Rómához közeli Tusculumot szerette a legjobban. Kr. e. 45-ben nyugalmat keresve ide vonul vissza a közélet és a politika elől, ekkor és itt írja a Tusculumi eszmecserét. Mint ahogyan a nyár vége már finoman tartalmazza és rejtegeti az őszt, oly módon mondható el a Tusculumi eszmecseréről, hogy a keresztény életérzés számos eleme előrevetül benne.