A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományi Osztályának közleményei 1968/2-3. [antikvár]

TUDOMÁNYOS ÜLÉS A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM 50. ÉVFORDULÓJÁRAAz MTA Filozófiai és Történettudományi Osztálya 1967 november 3.-án tudományos ülést, rendezett.Az alábbiakban közöljük a tudományos ülés teljes anyagát.PACH ZSIGMOND PÁL MTA levelező tag elnöki megnyitójaTisztelt Hallgatóság !A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományi Osztálya és a Magyar Történelmi Társulat nevében üdvözlöm mindazokat, akik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából megrendezésre kerülő tudományos ülésünkön megjelentek. Külön is üdvözlöm Nemes Dezső elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagját.Véletlennek tűnő jelkép de valójában a történelmi fejlődés szükségszerűségét fejezi ki , hogy az Októberi Forradalom ötvenedik évfordulóját csaknem egyidejűleg ünnepeljük a Tőke első kötete megjelenésének századik évfordulójával. Együtt emlékezünk Marx és Lenin nevére; történeti egységében idézzük fel a szociális forradalom tudományos előrelátását és első gyakorlati megvalósítását.Az elmélet és gyakorlat, a tudomány és a valóság olyan szerves, eltéphetetlen kapcsolatát, kölcsönhatását tükrözi a szocialista eszme és a munkásmozgalom egyesült útja az utolsó évszázadban-félszázadban, amilyenre nem volt még példa az addigi világtörténelemben.Marx az árutermelés, kiváltképpen a tőkés árutermelés objektív fejlődésének, konkrét valóságának több évtizedes elmélyülő tanulmányozása után jut el a Tőke első kötetében a kapitalizmus belső ellentmondásainak, antagonisztikus jellegének feltárásához, a tőkés termelés történelmi tendenciájának felismeréséhez, a kapitalista rend forradalmi megdöntése, a kisajátítók kisajátítása", szükségszerűségének tudományos bizonyításáig.Lenin újabb évtizedek kutatásait gyümölcsöztetve, eredményeit a gyakorlattal újból és újból szembesítve, a gazdasági viszonyok alakulását, az osztályok mozgását rendkívüli gondossággal elemezve, mutatja ki, hogy a XIX XX. század fordulóján a kapitalizmus világrendszere, saját törvényszerűségei értelmében, legfelsőbb, utolsó stádiumába lépett, amikor fejlődésének haladó, felemelkedő tendenciája már végképp megtört, kimerült, amikor a szocialista forradalom elméleti szükségszerűsége közvetlen gyakorlati1MTA II. Oszt. Közi. 16. 1968