A Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi-Történeti Tudományok Osztályának Közleményei 1960/1-4. [antikvár]

MAGYARORSZÁG ELSÖ POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYVE — AZ 1959. ÉVI IV. TÖRVÉNY — A POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ TÖRTÉNETÉNEK TÜKRÉBEN MÁDL FERENC I. Bevezetés 1, Az pj polgári törvénykönyv jelentősége, 2. A kodifikációról általában, különös tekintettel annak gazdasági-társadalmi alapjaira. II. A polgári jogi kodifikáció története 1. A külföldi polgári jogi kodifikáció jelentősebb fázisai: a) burzsoá kódexek, b) szocialista kódexek. 2. A magyar polgári jogi kodifikáció története: a) korai kodifikációs kísérletek, 6J'a burzsoá kodifikáció kezdetei 1848-ig, c) a burzsoá kodifikáció bárom szakasza, IIJ. A polgári törvénykönyv létrejötte, kodifikációs elvei és rendszere 1. A magyar szocialista polgári jog kialakulása és fejlődése a polgári törvénykönyvig. 2. A polgári törvénykönyv megalkotásának időszerűsége. 3. A kodifikáció elvi előmunkálatai. 4, A kodifikáció alaki története és módszere. 5. A polgári törvénykönyv rendszere. IV. Befejező megjegyzések I, Bevezetés I. Az új polgári törvénykönyv jelentősége Bonaparte Napoleon nevével kezdeni egy tanulmányt, amely céljául egy szocialista törvényalkotásnak a szélesebb társadalomtudományi nyilvánosság számára való bemutatását tűzi ki, talán nem egészen, természetes dolog. Valamely — szükségszerűen kevésbé ismert — nagy jogtudós helyett viszont nem jogász számára hitelesebbnek tűnhetnek szavai, amelyekkel egy polgári törvénykönyv, nevezetesen a francia Code civil jelentőségét a világtörténelem lapjaira feljegyezte: „Az én dicsőségem nem az — mondotta Szent Ilona szigetén —, hogy negyven csatát nyertem. Az, amit semmi sem fog eltörölni, ami örökké élni fog, az én polgári törvénykönyvem. . . Valóban, az azóta Code Napóleonnak is nevezett törvénymű ma is él, egy kontinensnyi ,,Ma gloire n'est pas d'avoir gagné quarante batailles . . ., ce que rien n'effacera, ce que vivra éternellement, c'est mon Code civil", — így hangzik Napóleon híres mondása a Code-ra vonatkozóan, amelynek előkészületeiben valóban érdemi módon vett részt. A tervezet 102 államtanácsi vitája közül 52-őt személyesen vezetett. Az idézetet és az államtanácsi vitákra vonatkozóan megadott két adatot Sorel (Livre du Centenaire) nyomán P. ICoschaker közli ,,Európa und das römische Reeht" c. munkájában (Dritte Auflage. München und Berlin 1958. 378 o.) 136. o. 1. sz. jegyzet. 1*