A szív 2017. március [antikvár]

Részlet az újságból: Áldozatok árán Március elsejével beköszöntött a nagyböjti időszak. A telet, a hideget, a hosszú sötétséget farsangi mulatságokkal zártuk, és talán nem is bántuk már annyira, hogy e latyakosan mókás időszaknak is véget kell érnie egyszer. Közben megjöttek az első gólyák, kibújtak a hóvirágok, és ha néhány szűk órára kisüt a nap, elég csak egy mély lélegzetet vennünk a friss levegőből, máris átjár az a különös erő, amely a tavasz előillatával frissességet, üdeséget s talán egy kis derűt is hoz az életünkbe. Folyóiratunk e húsvétra készülő számában elsősorban az áldozat témáját járjuk körül. Mire való a hitből fakadó áldozat, a böjt, a lelkigyakorlatok, milyen értelemben áldozat a szentmise? Miért fontos egyáltalán, hogy áldozatot hozzunk? Nem lehetne nélküle élnünk? A szekuláris világ nem is tud nagyon mit kezdeni ezzel a témával, az áldozathozatal akár még a gyengeség jelének is tűnhet. Nem lenne jobb inkább ügyesen kitérni az áldozathozatal elől, és a kellemesre, az örök vidámkodásra, egyféle állandó farsangi állapotra törekedni?