A szív 2017. október [antikvár]

A megújulás erőiEgy kép jut eszembe a megújulásról. Nagy erővel dolgozok valamin, megfeszülök, újra és újra nekilátok, próbálom így, próbálom úgy, és nem megy. Eljön az este, fáradt vagyok, néha csalódott is, néha nem is kicsit. Aztán leülök, csendben vagyok, mert már belefáradtam a csörtetésbe. A szívem odasajog egy kicsit a Jóistenhez: Van értelme ennek? Mit tudok tenni, hogy jobb legyen az, aminek jobbnak kellene lennie? Aztán lefekszem. Gyorsan elnyom az álom. Reggel világosságra ébredek. Szó szerint hasamra süt a nap. Kinézek az ablakon, friss levegő. Mélyet szippantok belőle. És a friss levegővel mintha derűt szívnék a szívembe. Ismét leülök, vár az imasarkom. És engedem, hogy áradjon rám a reggeli napfény. És hálát adok Istennek, hogy itt vagyok, hogy lélegzem, hogy derűt ajándékoz. Hogy előttem egy új nap, és hogy ezen a napon a legelső lépés máris az Övé volt. Köszönöm!