A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 2. [antikvár]

TAIVULMANYOK Katona Csaba A Hajdúságból származó debreceni polgárok 1733-1867 között Ad honorem Balogh István Gyakorta hallani afféle közhellyé merevülve - természetesen helytelenül hogy Debrecen a Hajdúság fővárosa. Különösebben nem kell érvelni, hogy ez miért nem igaz.' Ugyanakkor nem véletlen, hogy ennyire meggyökeresedett ez a nézet, nyilván attól fogva, hogy a kiegyezést követően létrejött Hajdú váimegye^ és az új törvényhatóságnak a korábban Biharhoz tartozó Debrecen lett a székhelye. Cáfolhatatlan - már csak a földrajzi közelség okán is - a cívisváros és a Hajdúság szoros kapcsolata, ami számos szegmensében kitapintható: házassági kapcsolatok,^ árucsere-kapcsolatok (piackörzet)," hitelügyletek' stb. Jelen írásban e bonyolult és sokrétű kapcsolatrendszer egy sajátos elemére szeretném felhívni a figyelmet, mégpedig a Hajdúságból Debrecenbe irányuló migrációs folyamatra. Ezen belül konki'étan azokra, aldk valamelyik hajdúvárosból költöztek Debrecenbe 1733 és 1867 között és ott polgárjogot nyertek. Mindez azért bír különös jelentőséggel, mert a kívülről rekrutálódó (tehát nem helyi születésű) debreceni polgárságnak fontos utánpótlásbázísa volt a Hajdúkerület. Magam évek óta vizsgálom^ a Csupán egy idézet azzal kapcsolatban, hogy mennyire nem állja meg a helyét az „egybemosás": „A hajdúvárosok társadalma a maga évszázados kiváltságaival, anyagi jólétével és biztonságával éles ellentétben állott a környező megyék jobbágy falvai földesúri függés alatt élő népével. A szabad királyi Debrecen városa mindig is külön világnak számított." Nyakas Miklós: SiUye Gábor kormánybiztos tevékenysége és a hajdúvárosok önvédelmi harca 1848-ban és 1849-ben. Hajdúböszörmény, 1999 (Studia Oppidonim Haidonicalium, I.) 43. Nyakas Miklós: Hajdú vármegye megszervezése 1876/77-ben. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve, VIL Debrecen, 1980. 7. Erre nézve: KovÁcs Zoltán: A népesedési viszonyok. Debrecen története, 2. 1639-1849. Szerk.: RÁcz István. Debrecen, 1981. Dankó Imre Debrecen napi körzetei között említi Böszörményt, Szoboszlót, Hadházat. DankÓ Imre: A debreceni városok vonzáskörzete a XVIII-XIX. század fordulóján. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve, I. Debrecen, 1974. 146. A Rácz István tanulmányához tartozó térképen, amely Debrecen 1693-1848 közötti hitelkörzetét ábrázolja, Böszörmény, Nánás és Hadház lelhető fel a hajdúvárosok közül. RÁcz István: Debrecen város hitelügyletei \69'i-\M?,. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve, F7. Debrecen, 1979. 172. A témával kapcsolatos eddig írásaim: Katona Csaba: Szabolcs vármegyéből származó debreceni polgárok 1733-1867 között. Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv, XVI. Szerk.: Henzsel Ágota. Nyíregyháza, 2003. 139-156. p.; Katona Csaba: Debrecenben polgárjogot nyert cseh- és morvaországi betelepülők. Prágai Tükör, 12. (2004) 1. sz. 44-51. p.; KatonaCsaba: A Borsod megyéből származó debreceni polgárok 1733 és 1867 közön, különös tekintettel Miskolcra. Kézirat; Katona Csaba: Nyir-bátorból Debrecenbe költöző, polgárjogot nyert iparosok a 18. században. Kézirat.