Acta Historica Tomus XCII. [antikvár]

Részlet a könyvből: Makk Ferenc NÉHÁNY MEGJEGYZÉS A KÁLMÁN-ÁGI KIRÁLYOK KÜLPOLITIKÁJÁHOZ Dolgozatunkban a Kálmán-ági uralkodók - Kálmán (1095-1116) és fia, II. István (1116-1131) - külpolitikájának három eseményével kívánunk foglalkozni. L I. László (1077-1095) 1091. évi horvátországi foglalása nyomán a magyar királyság hódító törekvéseinek középpontjába hosszú időre a Balkán került.1 A balkáni expanzió következő állomását Dalmácia megszerzése jelentette. Miután 1097 tavaszára Kálmán helyreállította a magyar uralmat Horvátországban, és 1102-ben horvát királlyá koronáztatta magát,3 1105-ben fegyveres úton hatalma alá vetette a bizánci birodalom integráns részét képező Dalmácia északi részének városait (Zára, Sebenico, Trau, Spalató) és szigeteit (Brazza, Veglia, Osero, Arbe).4 Dalmácia déli fele Ragusa központtal továbbra is a bizánci császár, a basileus fennhatósága alatt maradt. A kérdés az, hogy a dalmáciai magyar foglalás miként érintette a magyar- bizánci viszonyt. Erre vonatkozólag lényegében kétféle nézet fogalmazódott meg. Az