Acta Historica Tomus XLIV. [antikvár]

ELŐSZÓ „Óvatosan, nyomról-nyomra, minden lépést megvigyázva és igazolva kell lialad-nunk hazánk Árpád-kori történetének homályos mezején, s alckor nemcsak az oklevelek és krónikák, hanem a kövek és helynevek is beszélni fognak. A jelen munka azt tekinti feladatának, hogy összegyűjtse mindazon helyneveket, amelyek valamilyen módon is kapcsolatosak a korai magyai történelemben szerepet játszott népek, törzsek és meghatározott személyek nevével. Célkitűzésünkből is adódik, hogy több irányú ismeretet, komplex módszert kívánó vállalkozás eredménye, amely leginkább bizonnyal a történelem (településtörténet) és a nyelvészet (névtudomány) határterületét vallhatja otthonának. A minden névtani munkálat alapjául tekintett „megbízható és minél teljesebb adattár"^ követelményét igyekszik e dolgozat teljesíteni, miközben szerzői az adatgyűjtés és -rendezés során léptennyomon érezték s most nyomatékosan kifejezésre juttatják azokat a problémákat, amelyek a vállalt feladat lehetőleg optimális megvalósítását gátolták. E nehézségek részint objektív, részint szubjektív természetűek. A magyar névtudomány kidolgozta az egyes helynévtípusok kronológiai jellemzőit,^ ám e megállapítások érvényességét illetően egy-két ponton kétségek merülhetnek fel. A legnagyobb bizonytalanság az ún. puszta (vagy sima^) személyneves helynevek keletkezési időhatárai tekintetében támadt. A hagyományos felfogás szerint e névalkotási mód a XIII. századig volt csak eleven.® Újabban felmerült annak lehetősége, hogy puszta személynevekből nemcsak az Árpád-korban keletkeztek helynevek, hanem a későbbi századokban, és még ma is szerepet játszik e mód névadásunkban.® Akár ez az álláspont igazolódik, akár az a felfogás, hogy az újabb kori névanyagban fellelhető, puszta személynévből alakult helynevek rövidüléssel létrejött másodlagos alakulások,^ számunkra mindenképpen egyazon tanulság adódik: a puszta személyneves helynevek keletkezési kora csupán a névadási mód alapján nem állapítható meg. Hasonló problémát vet fel a -d képzős helynevek kronológiája. A -d személy- és helynévképzői szeiepe az ómagyar korban volt a ^ Sz 35, 773. ' NytudÉrt. 70, 17. — Az adattár iránti igénvre 1. ÚMM 3/2, 319—322. ^ Keletmo. 122—132.; Bárczi 142—162. ^ AÉ 97, 199. old. 53. jz. Keletmo. 128. " Kristóf-Ek. 269—279.; Személynevek 3.; DDMÉ 1968., 506.; Makó 113.; MNy 67, 509. ' Benkö 35.; Lőrincze 19.; Bárczi 158.— Az ellentétes állásfoglalások egyeztetési kísérletét 1. Kázmér 43. A puszta személynevek kérdése irodalmának összefoglalását 1. Szeg. Ped. Föisk. Evk. 1960/1. 40.