Acta Historica Tomus XXXIII. [antikvár]

Részlet:N. E. ZASZTENKERA NEOPROUDHONIZMUS MA*A tudományos kommunizmus történetét végigkíséri a kispolgári szocializmus valamennyi válfajával folytatott könyörtelen, megalkuvás nélküli harc. Ebben a marxizmus elméletét és taktikáját megacélozó küzdelemben vereséget szenvedett a kispolgári szocializmus egyik legelterjedtebb 19. századi tanítása is: a proudhonizmus. Eközben a marxisták sohasem tagadták az akkori idők szocializmusa nagy alakjainak történelmi jelentőségét, köztük azokét sem, akikkel Marx könyörtelen harcot vívott. A nevüket magától értetődően nem lehet kitörölni a szocialista gondolkodás történetéből. Ugyanígy nem kétséges azonban az sem, hogy ezek a nevek a történelem olyan immár rég letűnt szakaszait jelentik, amikor a szocialista mozgalmat eltöltötte az utópista szocializmus azon epigonjainak hírneve és hatása, akiket a munkás és forradalmi mozgalom feltörő hullámai végül is egymás után vetettek ki Mehring szavaival a történelmi archívum partjaira."Itt feltétlenül félbeszakítanak bennünket a szocializmus modern burzsoá és reformista kutatói köréből származó eszmei ellenfeleink és hallatják ellenvetésüket: teljesen hibás e nézetet Proudhonra kiterjeszteni, hiszen eszméi élnek és aktuálisabbak mint bármikor! A marxisták az ilyen ellenvetésre nem válaszolhatnak félvállról. A kérdés valóban megérdemli azt, hogy elgondolkozzunk rajta. Nem azért, mintha revideálnunk kellene Marxnak azokat a Proudhonra vonatkozó ismert értékeléseit, amelyeket a történelmi tapasztalat teljes mértékben igazolt. Proudhon kispolgári szocializmusa elleni sikeres harc záró szakaszát Marx és Engels méltán látta az 1871. évi Párizsi Kommün eposzában, melynek tapasztalatai bizonyították a proudhoni szocialista iskolának és a francia munkásmozgalomra gyakorolt hatásának csődjét. A marxista leninista történetírásnak azonban alapos figyelmet kell fordítania a következő történeti tényre: a Marx előtti szocializmus egyik áramlata sem bizonyult annyira életképesnek, mint a proudhonizmus. A Kommün idejétől számítva legalább három többé-kevésbé tartós ,,Vissza Proudhonhoz" kampányt ismerünk. A proudhonizmus felélesztésére irányuló ilyen szervezett kísérletek különböző irányú sajátos hullámok formájában jelentkeztek, melyeknek azonban van valami közös vonásuk: a kapitalista válságok érlelődése és kiélesedése, a marxizmus eszméi vonzerejének hatása és növekedése.Az első proudhonista hullám" akkor jelentkezett, amikor a kapitalizmus fejlődése legmagasabb szakaszába lépett és méhében már érlelődni kezdett a mélységes válság. Ekkor hangzott fel az anarcho-szindikalista teoretikusok jelszava: Vissza Proudhonhoz!"Proudhon feltámasztásának" kísérlete megismétlődött a kapitalizmus kezdődő általános válságának körülményei között. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a marxizmus leninizmus hatalmas diadala volt. Forradalmi fellendülést váltott ki* N. E. Zdsztenkernek a Moszkvai M. V. LomonoszoVról elnevezett Állami Egyetem Történeti Kara professzorának a szegedi József Attila Tudományegyetem Történeti Intézetében 1966-ban tartott előadása.3