Adoremus 2003. január [antikvár]

KÖSZÖNTŐ AZ „ADOREMUS" 2003 JANUÁRI SZÁMÁHOZ Lassan kialszanak a karácsonyfák fényei, január folyamán elteszik a templomok és keresztény otthonok betlehemeit és karácsonyi díszeit. Megünnepeltük a szilveszter visszatekintő estéjét, most az új év feladatai várnak ránk. Hozzá kell fognunk, hogy az idő és örökkévalóság Urának szándékaival együttmunkálkodva szebb legyen föld, emberhez méltóbb legyen az élet, és közelebb kerüljünk időben és érettségben az üdvösséghez. Az Ige testté lett és köztünk lakott. Hatalmat adott minden embernek, aki őt elfogadta, hogy Isten gyermeke legyen. Mielőtt hozzáfognánk a keresztény élet 2003. évi feladatainak teljesítéséhez újra át kell gondolnunk, mit is jelent számunkra Isten gyermekeként élni a világban. A válasz egyszerű. Isten Fia emberré lett. Nem szégyelli testvéreinek nevezni mindazokat, akiknek sorsát magára vállalta. A hívő ember, aki ezt a jó hírt elfogadja, arra fog törekedni, hogy önmaga irányította életében hozzá, mint testvér a testvéréhez, az Isten emberré lett Fiához hasonlóvá legyen. Ez lesz 2003-ban is az igazi keresztény élet. Szükségünk van rá, hogy mindazt az eszközt igénybe vegyük, amit Isten Gondviselése nyomán az Egyház, immár kétezer éve, nemzedékek üdvösségéről gondoskodva, felkínál nekünk. Maradunk tehát Isten igéjének meghallgatói. Válaszolunk Isten hozzánk intézett szavára az imádság hullámhosszán. Tesszük, ami tőlünk telhető Isten és ember szeretetének parancsa szerint. Ki nem maradhat a ránk váró hónapok emberi zarándokútján a bűnbánat állomásainak megújító igénybe vétele. ADOREMUS 3