Adoremus 2005. augusztus [antikvár]

Részlet: 1. A prefáció (5) Felkészültünk az ünneplésre. Elhangzott a felszólítás a hálaadásra, ismerjük a jelentős indokokat, hogy ezért mindenkinek - a mennyben és a földön - magasztalni kell az Istent. Ez történik a „Szent vagy" ujjongó énekben. A szövege „Szent vagy, szent vagy, szent vagy, mindenség Ura, Istene. Dicsőséged betölti a mennyet és a földet. Hozsanna a magasságban. - Áldott, aki jön az Úr nevében. Hozsanna a magasságban." A szöveg részeit az úgynevezett Vetus latina (Ólatin Biblia, amely a Jeromos féle Vulgata előtti latin szövegfordításokat tartalmazta) szövegéből (Iz 6,2; Mt 21,9; Mk 11,9) és a Geláziusz-f-le szakramentáriumból formálódott ki. Két részből áll: az első részben az ég angyalai dicsőítik az Istent. Ezt Izaiás próféta látomásából veszi az Egyház, aki egy alkalommal tanúja volt annak, hogy így magasztalták az Istent. A második részben - a két evangélista szövegének hatása - inkább a pap és a jelenlévők üdvözlik a közénk érkező Üdvözítőt. A liturgikus szöveg csak lényegtelen dolgokban tér el Izaiás próféta szövegétől. Szerepel azonban egy kifejezés, amit nem fordítunk le: hozsanna. Jelentése: segíts, kérünk, majd később ez egy lelkes diadalkiáltás lett. ADOREMUS 3