Adoremus 2005. december [antikvár]

AMIT AZ EUCHARISZTIA LITURGIÁJÁRÓL TUDNI KELL 2. Az eucharisztikus ima (4.) Az apostoli kor után vizsgálódásunk az ősegyház élete felé irányul. Egyre bőségesebb lesz a rendelkezésünkre álló anyag, éppen ezért csak néhány és jellegzetes példát említünk. Didakhé. - A tizenkét apostol tanítása A keresztény ókorban nagyon kedvelt és elterjedt írásmű volt, műfaját tekintve úgynevezett egyházi rendtartás. Számos előírást tartalmaz, de számunkra csak az Eucharisztiával kapcsolatos részei fontosak. Az Eucharisztia ünneplésén nem vehet részt mindenki, hanem „csak azok, akik az Ur nevében megkeresztelkedtek". - Ezzel mély hitet tesz arról, hogy - bár külsőleg nem látható semmi különbség a megkeresztelt és ebben nem részesült között - ke-resztségüknél fogva, szívük mélyén különböznek. Ugyanis megtisztultak a bűntől és újjászülettek. Az Eucharisztia végzése alatt a borral telt kehely fölött így imádkoztak: „Hálát adunk neked, Atyánk, szolgádnak, Dávidnak szent szőlőjéért ", majd a megtört kenyér fölött e szavakkal folytatták: „Hálát adunk neked, Atyánk, az életért és a tudásért, melyet kinyilatkoztattál nekünk Jézus által." Ebben az eucharisztikus imában mindkét esetben az Atyához fordul, az Üdvözítőt Jézusnak nevezi, sőt, egy alkalommal Jézus Krisztusnak, amely megfelel az ősegyház kultikus szóhasználatának. Jézust a Jeruzsálembe való bevonulás alkalmával Dávid fiaként üdvözli a tömeg, itt a kenyér és a bor színe alatt a közösségbe érkező Urat Dávid Istenének nevezi. Az Eucharisztia kenyerét és borát lelki ételnek és italnak tartja. Az Egyházért pedig ezekkel a szavakkal imádkozik: „Amint ez a dombokon szétszórt kenyér a betakarítás után eggyé vált, úgy gyűjtsd össze országodba e világon szétszóródott Egyházadat." A lakoma végén is imádkoztak az Egyházért e szavakkal: „Emlékezzél meg, Uram, Egyházadról, szabadítsd meg minden gonoszságtól, tedd tökéletessé a szeretetben, gyűjtsd össze a négy adoremus 3