Adoremus 2005. március [antikvár]

Részlet: AMIT AZ ADOMÁNYOK ELŐKÉSZÍTÉSÉRŐL TUDNI KELL (3) A miséző pap előkészítette a miséhez szükséges áldozati adományokat. Felkérte a jelenlévőket, hogy imádkozzanak azért, hogy ez az adomány kedves legyen az Isten előtt. A hívek közössége egyetértéséről biztosította a misézőt. Mintegy lezárva az eukarisztia liturgiájának ezen első részét, egy könyörgéssel fordul az Úrhoz. 5. A felajánló könyörgés A legrégibb imádságok közé tartozik. A Veronai szakramentárium még nem ad nevet a könyörgésnek, a Geláziusz féle szakramentárium a „secreta" (csendes imádság) vagy ezzel egyértelmű elnevezést használ. Valószínűleg azért, mert halkan mondta a miséző pap. Ezt az elnevezést használják a későbbi liturgikus könyvek, és így nevezi ezt a könyörgést az 1570-ben kiadott V. Pius pápa féle Római Misekönyv. Ezzel szemben az ugyancsak régi, Gergely féle szakramentárium, és még néhány liturgikus „Rendtartás" a „Super oblata" (az adományok fölötti könyörgés) elnevezést használja, indokolván azzal, hogy ezt csak az „Isten hallja". Ezt vette át a VI. Pál által kiadott Római Misekönyv (1970), magyarul pedig a „Felajánló könyörgés" kifejezést használjuk. Szerepe minden bizonnyal az, hogy lezárja az Eukarisztia liturgiájának első részét, az adományok előkészítését. Itt érdemes felfigyelni a liturgia szépségére. Mennyire ügyel arra, hogy ünnepléseink még a részletekben is arányosak, szépek és ünnepélyesek legyenek. Azonnal megállapíthatjuk, ha csak e füzetben lévő Felajánló könyörgéseket, vagy csak azokból néhányat elolvasunk, hogy egyszerű szavakkal lezárja a misének ezt a részét. (NB. Persze, az igazi szépséget az eredeti latin nyelvű szövegen láthatjuk annak ellenére, hogy a magyar nyelvű fordítás szépségéért is mindent megtettek a liturgikus munkatársak.) Az is kétségtelen, hogy szinte valamennyi említi az áldozati adományt, amit az oltárra helyeztünk.