Adoremus 2005. november [antikvár]

AMIT AZ EUCHARISZTIA LITURGIÁJÁRÓL TUDNI KELL 2. Az eucharisztikus ima (3.) Előző számunkban részletesen tárgyaltuk az Eucharisztia alapításának elbeszélését és annak jelentőségét. Megállapítottuk, hogy ez magának Jézusnak a tette és cselekedete volt. Jelentőségét és jelentését is ő maga állapította meg. Ő maga világította meg szenvedésével és kereszthalálával kapcsolatát. Ezért tanítja az Egyház, hogy a mise az újszövetség áldozata. De ugyanakkor maga köré gyűjtötte tanítványait, és ezzel létrehozta velük az asztalközösséget, ezért a mise lakoma is. Az emmauszi tanítványok története Szent Lukács beszéli el evangéliumában (Lk 24,13-35) a történetet. Ebben van egy figyelemre méltó esemény. Az elkeseredéstől és fájdalomtól szomorúan bandukoló, talán már a jövő-jükön gondolkodó tanítványokhoz úgy lépett oda Jézus, hogy nem ismerték fel őt. A bánatuk nagyon gyorsan megindítja nyelvüket. Amikor megérkeztek a helyhez, ahová tartottak, útitársuk természetesen tovább akart menni. Ok kérlelik: maradj velünk. Jézust akkor ismerték fel, amikor kezébe vette a kenyeret, megtörte és odanyújtotta nekik. Ekkor szemük megnyílt, és felismerték őt. Jézus erre úgy készítette fel őket, hogy útközben Mózestől kezdve magyarázta az írásokat, amelyek róla szóltak. A Jeruzsálembe visszatért tanítványok „beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor" (Lk 24,34). Az úton történt tanítást úgy lehet felfogni, hogy az Eucharisztia ünneplésének lényeges része az Isten üzenetének meghallgatása. Jézus csak arról beszélt nekik, hogy ezeket kellett elszenvedni, és azok történtek meg, amit Mózes és a próféták megjövendöltek róla. Amikor a tanítványok visszamentek Jeruzsálembe, arról tanúskodtak, hogy az élő Krisztussal találkoztak, de a személyes találkozásokról a többiek is beszámoltak. Adoremus 3