Adoremus 2006. június [antikvár]

Részlet a könyvből: Az eucharisztikus ima befejező része a doxológia, vagy mai magyar nyelvű liturgikus szóhasználatban záródicsőítés. Ha a Római kánont, vagyis az I. eucharisztikus imát nézzük, a közbenjáró imák és a záródicsőítés között van egy rövid imádság. Ez így hangzik: "Istenünk, te mindezeket a javakat mindenkor Krisztus, a mi Urunk által teremted, szenteled meg, élteted, áldod meg és adod nekünk." Úgy érezzük, ha az egész kánont folyamatában nézzük, hogy ez az ima kilóg a sorból, hacsak nincs olyan magyarázata, amely indokolja itteni létét. A hippói zsinat (393) megengedte, hogy ekkor különböző terményeket - gabonát, olajat, bort - hozzanak az oltárhoz, és a pap megáldja azokat. Kihangsúlyozták, hogy ezek a termények teljesen mások, mint az Eucharisztia szentségi színei. Már a régi szakramentáriumok és említik, hogy ezen a helyen a termények ünnepélyes megáldása történik. A Veronai szakramentárium előírja, hogy pünkösd ünnepén az első misében történjék meg a katekumenek részére hozott víz, méz és tej megáldása.