Adoremus 2007. február [antikvár]

AMIT AZ EUCHARISZTIA LITURGIÁJÁRÓL TUDNI KELL3. A szentáldozás szertartása (6) Bár előzőleg megemlítettük a két szentségi szín egyesítését, és a kehelybe való ejtését, de ez annyira jelentős cselekmény, hogy az áldozás rendjének folyamatos tárgyalása során nem hagyhatjuk ki, illetve nem elégedhetünk meg egy futólagos említéssel.A római liturgiában a fennmaradt liturgikus emlékekben három formáját ismerhetjük meg. Az egyik formája volt, hogy a kon-szekrált bor néhány cseppjét egy nagyobb kehelyben lévő borhoz cseppentették. Célja a világi hívek áldoztatása volt, mivel nem lett volna elég a konszekrált bor. Nyilvánvalóan csak az áldozók nagy száma miatt tették meg.A második formát már említettük, hivatkozva az Ordo Romanusra, hogy a pápai misében konszekrált Eucharisztiából részesedjen a többi római bazilika is. Ezt magyarázta I. Ince pápa, aki a Városon kívülre nem engedte vinni a konszekrált részecskéket. Ez a békeköszöntés része is volt, amelynek jelentőségét erőteljesen hangsúlyozták, mint az egység kifejeződését.A harmadik forma volt kifejezetten a szent színek egyesítése -ahogy ezt a használatos Misekönyv is jelezte. A keleti egyházban is gyakorlat volt a szent színek egyesítése, amelyről már az V. században is találunk említést.A szent színek egyesítésének kialakult a pontos rendje, sőt idővel liturgikus előírás is lett belőle, amely - részben - még a mai miserendben is megtalálható. Erről már előzőleg szóltunk.Teológiai jelentősége abban áll, hogy a konszekráció által Krisztus testének és vérének egysége fejeződik ki. Felidézi annak a Krisztusnak a személyét, aki az egyetlen, örök érvényű áldozatot mutatta be. De ugyanakkor azt az esetleg felmerülő tévedést is el akarja oszlatni az Egyház, hogy egy Krisztus van jelen a kenyér színe alatt, és egy másik Krisztus van jelen a bor színe alatt.A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma így ír erről: Jézus Krisztus egészen egyedülálló és máshoz nem hasonlítható módon van jelen az Eucharisztiában. Ugyanis igazán, va-ADOREMUS 3