Adoremus 2009. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Mit várunk a tennplomunktól? Az emberiség története folyamán mindig gondot fordított otthonának kialakítására. Természetes, hogy ez a különböző korokban más és más igényeket támasztott, más elképzelései voltak. Ezt befolyásolták társadalmi körülményeik is, és ennek megfelelően alakították ki maguk számára. Mi pedig - későbbi nemzedékek gyermekei - véleményt, ítéletet fogalmazunk meg ezzel kapcsolatban. Azonban nemcsak otthona volt a különböző korok embereinek, hanem közösségi épületet is, amely a társadalmi élet eseményei alkalmával használtak, alakítottak ki. Ez is nagyon érdekesen tükrözi az egyes korok elképzeléseit, és visszatükrözi az emberek lelkivilágát is. Van azonban egy egészen sajátos igénye az embernek, amellyel kifejezi, hogy nemcsak ennek a világnak az igényeivel foglalkozik. Énjéből kisugárzik, hogy valami más felé is irányul a figyelme, van egy belső meggyőződése, törekvése valami nemesebb, világfeletti valóság felé. Erről az igényről az emberiség közmeggyőződése hű képet tud adni. Nem is lehet letagadrű az embernek ezt az igényét. Ha megpróbálja magából kiirtani, akkor olyan „teremtmény" lép be az életébe, amely hamis illúziókkal áltatja. A kudarc pedig - előbb vagy utóbb - eléri. Ezekkel a gondolatokkal kívántam folytatni az Isten házáról elkezdett sorozatot. Jelen kis írásoknak nem céljuk tanulmányoz-rü az egyes korok sajátos templomépítési stílusait, a belső berendezések aprólékos leírásait, de ott - ahol szükségesnek látszik -történelmi utalásokat is fogunk termi. így tudjuk érzékeltetni, hogy minden kor a maga ízlésének megfelelően tette széppé templomát. Isten gyermekeinek közös otthonát. Az is kétségtelen, hogy az elmúlt korok értékeire vigyáznunk kell. Nem mondhatjuk felelőtlenül, hogy ami nekünk nem tet- ADOREMUS 3 : ¦ • I I 1 li',: