Adoremus 2010. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

m AMIT A MISE BEMUTATÁSÁNAK KELLÉKEIRŐL TUDNI KELL A misézéshez szükséges kenyér és bor (1) Az Egyház mindenről gondoskodni kíván, ami a mise ürmeplé-séhez hozzátartozik. Itt is elmondhatjuk, hogy a ma érvényes szabályok és előírások folyamatosan alakultak ki. És ahogy korunkban, ugyanúgy régen is igyekeztek az előírásokat összefoglalni. Ezzel világossá tették a liturgiáért felelős személyek feladatait, de valamennyi résztvevő lelki és szellemi felkészültségét, sőt a teljes ember részvételét is megfelelő módon kívánták irányítani. A Római Misekönyv Általános Rendelkezései (RMÁR) új fejeze- '. i' , tét tárgyaljuk az elkövetkező hónapokban. A fejezet címe: A | ", szentmise bemutatásának kellékei. Ennek első és természetesen a legfontosabb kelléke a kenyér és a bor, amelyek a mise bemutatásához elengedhetetlenül szükséges eszközök. '', A 319. pont a legfontosabb meghatározást tartalmazza: „Krisztus példáját követve az Egyház mindig kenyeret és vízzel elegyített bort használt az Úr lakomájának ünneplésénél." Tekintsük át e mondat történelmi útját. Amikor Urunk első alkalommal elmondta az átváltoztatás szavait, akkor az ószövetségi törvény előírásának engedelmeskedett: „Hét napig a kovásztalan kenyeret, a szükség kenyerét edd, hisz nagy sietségben vonultál ki Egyiptom földjéről, s így emlékezz meg Egyiptom földjéről való kivonulásod napjáról egész életedben" (MTörv 16,3). Ezeket a napokat Szent Lukács a kovásztalan kenyér ünnepének nevezte (vö. Lk 22,1). Arról nem tudunk többet mondani, hogy az apostolok milyen kenyeret használtak, de Szent Pál kifejtette ennek szimbolikus jelentését: „El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok! Hiszen húsvéti bárányunkat. Krisztust feláldozták. Ünnepeljünk tehát, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével" (IKor 5,7-8). Adoremus 3 i: