Adoremus 2011. február [antikvár]

A használati tárgyak: a liturgikus ruhák (8) Liturgikus ruhák a püspöki misén A Római Misekönyv Általános Rendelkezései (RMÁR) 337. pontja a misét végző pap öltözetéről szóló rendelkezéseket tartalmazza. Külön nem foglalkozik a püspöki misével. Ennek előírásait - amint az előző számunkban megtalálható - a Caeremo-niale Episcoporum tartalmazza. A miseruha felvétele után először az infulát (mitra), a kétágú püspöksüveget (infula, mitra) kell felvennie. Kissé más formában pápai liturgikus jelvény volt, amely a XI. században egyes püspökök, majd a következő században a ma használatos alakú, hátul két függő szalaggal ellátott infula általánosan elterjedt. Ha egyházi múzeumokba látogatunk, különféle infulákat látunk, ennek megfelelően nevezték el őket. így a selyemből készült, drágakövekkel vagy aranylemezekkel díszített süveget infula preciosának, az aranyszálakkal átszőtt, selyemből készült infula jelzője aurifrigiata, a harmadik típust, a selyemből készültet simplex névvel jelölték. A püspöki miséken az asszisztencia egyik személye (neve infulista, kispap vagy ministráns) kezeli. Ha azonban több püspök misézik együtt - látható a tévéközvetítéseknél - maguk a püspökök veszik le és teszik a fejükre. Vonulások alkalmával és az olvasmányok felolvasása alatt viselik. Az ünnepi menet elindulása előtt a püspök tömjént tesz a töm-jénezőbe, majd kezébe adják a pásztorbotot (baculum, pedum, ferula). E liturgikus eszközről a VI. századból maradtak fenn az első feljegyzések. A VIII. században a pápák jogar alakú botot használtak. Más vélemény szerint a korai szerzetességben előbb az apátok által használt, pásztori tisztségükre emlékeztető, hosszú, behajtott végű bot. A VII. századtól Hispániában kezdték használni a püspökök. A XI. századtól található liturgikus