Adoremus 2011. július [antikvár]

A templomi használatra szánt egyéb berendezési tárgyak: a templomkapuA Római Misekönyv Általános Rendelkezéseinek 348. pontja a templom különféle berendezési tárgyait ismerteti. Az idevonatkozó általános elvekkel és néhány jelentős berendezési tárggyal már foglalkoztunk. Az Áldások könyve (ÁK) elmondja, hogy a templom megáldásakor vagy szentelésekor az egész épület tartozékaival - az oltár kivételével - felszentelt, így külön csak akkor kell megáldani, ha új vagy felújított berendezési tárgy kerül a templomba. A liturgikus könyv felsorolja - amint már említettük - ezeket a tárgyakat. Ezért jelen számunkban a templomkapuval foglalkozunk.Miért tesszük? Magyarázatként a következőket olvashatjuk (ÁK 943): Néhány liturgikus cselekménynél, mint a keresztelésnél, házasságkötésnél és temetésnél a híveket a templom kapujánál fogadják. A liturgikus év néhány meghatározott napján a körmenet végén is ezen át jutnak a templomba a hívek. Ezért illő, hogy a templom kapuja a maga építési módján vagy művészi ékességben Krisztus jeleként álljon, aki azt mondta: Én vagyok a juhok ajtaja", és egyúttal azoknak is jele legyen, akik az Isten otthonába vezető szentség útján járnak. Érdemes részletesen foglalkozni a fenti sorokkal.1. Az élet három eseményét említi, amikor a templom kapujában fogadják a híveket. A keresztelőre érkezőket emlékezteti az Egyház, hogy a keresztségben részesülő számára új élet kezdődik: Isten gyermekeinek kegyelmi élete. Az elindulás az élet útján, az új közösség otthona, ahova maga Urunk, Jézus hív és vár. A házasságkötésnél az új házaspár számára megkezdődik a kegyelmi életközösségben való élet. Eszükbe juthat, hogy templom lesz majd az ő családi otthonuk, ahol a kegyelmi adományok, egymás megszentelése szolgálatuk által megvalósul. Amikor pedig életet adnak gyermekeiknek, a Teremtő szent te-' r! -