Adoremus 2015. november [antikvár]

INTROIBO AD ALTARE DEI Sicut cervus desiderat ad fontes aquarum - Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez - Zsolt 42 (41) A keresztelőkút (1.) A Kismarthy Lechner Jenő és ifj. Lechner Jenő által tervezett albertfalvi Szent Mihály-plébániatemplom bejáratától jobbra a mellékhajóból nyílik a keresztelőkút (fons baptismale) kápolnája. Több éven keresztül sokszor elhaladtam mellette, és minden egyes alkalommal megcsodáltam azt a misztikus homályt, amelyet a hely szentsége sugallt: ezen a helyen sokan eltemetkeztek Krisztusban, hogy a keresztvíz által újjászülessenek vele, aki előttünk jár. Hasonló élményre tehet szert mindaz, aki a Kós Károly által tervezett zebegényi Havas Boldogasszony-templomba látogat. A bal oldali, pontosabban a templom tájolása miatt az északkeleti hajójából nyílik a keresztelőkápolna. A homályos kápolnabelsőt három üvegablak díszíti: a bal oldali egy vörös rózsákkal teli vázát - a mártíromság, és így a vérkeresztség jelképe -, a jobb oldali liliomos - a fény és élet, a világ Világosságának, Krisztusnak a jelképe - váza, középen pedig a Boldogságos Szent Szűz a gyermek Jézussal. A kápolna apszisában áll a kőből készült keresztelőkút, amelyet Jézus megkeresztelkedésének domborműve díszít az egyik oldalon, valamint a szarvas az élő vizek forrásánál dombormű a keresztelőkút másik oldalán. A kápolnából három boltíves kijárat vezet a szentélybe, az oltár terébe. A keresztelőkápolna (görögből latinosított neve: baptisterium) vagy photiszterion - a megvilágosodás helye -, a templomtér kiemelkedő tere. A templomhoz tartozó keresztelőhelyet megtaláljuk a 233-256 között használt dura-europoszi (a görög Dúra Európosz a mai Salhiyah mellett) épületegyüttes esetében is. A medence fölötti boltívet csillagok díszítik, a falon pedig a Jó ADOREMUS 3