Adoremus 2016. november [antikvár]

LAUS PERENNISA Matutinum és az olvasmányos imaóra (VIII.)A himnuszok Isten dicséretei énekelve. A himnuszok éneke magában foglalja Isten dicséretét. Ha lenne is dicséret, de nem lenne Isten - nincs himnusz sem; ha lenne is dicséret, és Isten dicsérete, de nem éneklik - nincs himnusz. Illik tehát, hogy ha van himnusz, akkor birtokolja eme hármat: a dicséretet, és Istenét és az éneket. (Szent Ágoston)Miután megismertük a zsolozsmában található himnuszok szerzőinek életét és munkásságát, elérkezett az idő, hogy magukat a himnuszokat is megismerjük. A himnuszok áttekintő elemzését és magyarázatát a húsvéti időszak második részének, vagyis mennybemenetel és pünkösd időszakának himnuszaival folytatjuk.Az /Eterne rex altissime kezdetű himnusz valamikor a IX. vagy X. században keletkezett. Sokáig V. századi alkotásnak vélték. Orbais-i Gottschalk idézi a himnuszt és a hagyomány alapján mennybemenetel ünnepéhez kapcsolja. Az 1632-es Római Breviáriumban is helyet kapott. A XIX. században szövegét átdolgozták, a Liber hymnarius és a Liturgia Horarum szerkesztői a XIX. századot megelőző változatot részesítették előnyben. Rövid változatait két ősi kiadvány tartalmazza. Egyikük a moissaci, amelyben a himnusz első versszaka így kezdődik: /Eterne rex altissime (1. v. 1. s), scandens tríbunal dexterse (2. v. 1. s), Patris, cui rerum machina (2. v. 2. s + 3. v. 1. s),féletit genu iam subdita (3. v. 4. s) - Örök, magasságos király, az Atya jobbjának bírói székébe szállva, (te vagy az), akinek a dolgok építményei térdre hullva alávetik magukat. Ezt követik a himnusz ötödiktől nyolcadik versszakig tartó sorai. A moissaci kiadáshoz hasonló a párizsi szövegváltozat. A mozarab liturgikus hagyományban énekelt himnusznak tizenhárom versszakát ismerjük.Örök, magasságos király, megváltó - aki tönkretetted a féktelen halált - és a híveknek adtad a kegyelem diadalát. A himnusz első versszaka a 9. zsoltár 3. versét idézi Krisztust dicsérve, aki saját halálával megtörte a halál erejét (Róm 14,9; 2Kor 5,15; 2Tessz 5,10; Zsid 2,14; lPt 3,18): Örvendezem és ujjongok benned, zsoltárral dicsőítem, ó Fölséges, nevedet!"