Aetas 2020/1-4. [antikvár]

kárpáti Attila István Wesselényi Miklós kisdedóvó-alapításai A Nyugat-Európában már a 18. század második felében megalakuló óvodák Brunszvik Teréz tevékenységének köszönhetően az 1820-as évek végétől jelentek meg Magyarországon. Az általa alapított első, 1828-ban megnyílt krisztinavárosi kisdedóvó intézet megalakulását követően több intézmény is megnyílt a kisgyermekek előtt. Az 1836-ban megalakított BCisded-óvó Intézeteket Magyarországban Teijesztő Egyesület célja az volt, hogy biztosítsa az intézetek működéséhez szükséges feltételeket, a nevelők képzését, valamint az anyagi forrásokat. Az egyesület tagjai között ott találjuk a reformkor olyan neves közéleti alakjait is, mint Kossuth Lajos, Teleki László, Eötvös József vagy Wesselényi Miklós. Wesselényi sokszínű munkásságában a nevelés, azon belül a népoktatás is fontos szerepetjátszott, s két híres műve, a Balítéletekről, valamint a Szózat a' magyar és szláv nemzetiség ügyében hasábjain is találkozunk pedagógiai gondolataival. Ez utóbbiban - a népoktatás hiányosságaira történő figyelemfelhívás mellett - a kisdedóvó intézetekről is említést tett: a tudásbeli és erkölcsi haszon mellett a báró a magyar nyelv terjesztésének egyik eszközét látta az intézményben, s ennek jegyében felszólította a vagyonos arisztokratákat, hogy a birtokaikhoz tartozó településeken alapítsanak kisdedóvó intézeteket.' Wesselényi kisdedóvókkal kapcsolatos tevékenységéről a történeti szakirodalomban elsősorban Trócsányi Zsolt 1964-ben megjelent tanulmányából tájékozódhatunk, amelyben a báró pedagógiai vonatkozású tevékenységéhez kötődő, az egy évvel később megjelent Wesselényi-monográfiájából terjedelmi okokból kimaradt adatokat - köztük néhány olyat is, amely Wesselényi kisdedóvókkal kapcsolatos munkásságához kapcsolódik - adta közre. ^ Trócsányi munkája mellett csupán elszórtan találkozunk a Wesselényi által alapított kisdedóvó intézetekre vonatkozó adatokkal. Jelen tanulmány elsősorban a báró levelezését fel-