Bővebb ismertető
Részlet:
A múlt év folyamán kétízben sikerült ellátogatnom a Magyar Népköztársaságba. Először 1951 márciusában jártam Magyarországon (a Magyar-Szovjet- Társaság kezdeményezésére rendezett Magyar-Szovjet Barátság Hónapján résztvevő szovjet küldöttség tagjaként ). Már akkor meggyőződtem, hogy a népi demokratikus rendszer minden feltételt biztosított az ország tudományának felvirágoztatására (a Magyar Tudományos Akadémia újjászervezése, több tucat új tudományos kutatóintézet létesítése, hatalmas összegek kiutalása tudományos kutatásokra, a tudósok anyagi ellátására, stb.). Második magyarországi látogatásom során arról is meggyőződhettem, hogy a magyar tudósok sikerrel élnek ezekkel a lehetőségekkel, amelynek bizonyítéka például az alábbi tény:
Első magyarországi tartózkodásom alkalmával, 1951 márciusában meglátogattam Budapesten a Vasipari Kutatóintézetet. Az intézet akkor még csak épült ; az épületek félig készen — az egész intézet csupán csírájában volt meg. Amikor másodszor látogattam Magyarországra (1951 decemberében), tágas, világos helyiségek tárultak szemem elé, ahol a tudományos dolgozók nagyszerű, korszerű berendezésekkel dolgoztak. Márciusban csak beszélgettem az intézet egyes munkatársaival az argon védőgáz alatti ívhegesztés alkalmazásával kapcsolatos néhány problémáról, decemberben pedig már teljes lendülettel folyt a kutatómunka ebben az irányban. Az intézet az argon védőgáz alatti ívhegesztéssel kapcsolatos kutatásai során szoros kapcsolatot tart fenn a Ganz villamossági gyárral, ezzel a nagy technikai kultúrával rendelkező régi üzemmel. E kapcsolatnak köszönhető az, hogy a márciusban tárgyalt kérdések közül már számos meg is oldódott.