Akadémiai Értesítő 1953. január-május, augusztus-december (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet: ÜNNEPI ÖSSZES ÜLÉS I. V. Sztálin 71. születésnapja alkalmából A Magyar Tudományos Akadémia 1950. december 21-én I.V. Sztálin 71. születésnapja alkalmából Ünnepi Összes Ülést rendezett, amelyen P. D. Krajevszkij az Egyetemi Orosz Intézet igazgatója a következő előadást tartotta : SZTÁLIN ALAKJA A SZOVJETUNIÓ NÉPKÖLTÉSZETÉBEN 1879. december 21-én egy régi grúz városkában, a Kura-hegység aranylóragyogó völgyében, Gori városában megszületett az az ember, akinek neve hazánk népeinek zászlaja lett a kommunizmus felépítéséért folyó harcban, akinek neve a népek barátságának szimbóluma, örömünk és boldogságunk forrása lett. Ez a név úgy ragyog a világnak a kapitalizmus által még leigázott népei előtt, mint a szabadság tündöklő fáklyája, és zeng, mint félelmetes figyelmeztetés a kizsákmányolók és leigázók pusztulásra ítélt osztálya felé. Ez a név — Sztálin. A világ dolgozói gondolataikkal és szívükkel a nagy Sztálinhoz fordulnak, mint a békébe, a szabad alkotó munkába, a boldog örömteli életbe vetett hitük és reményük megtestesítőjéhez. A nép gondolatai Sztálinról korunk népköltészetében jutottak legmélyebb és legteljesebb kifejezésre. A népművészet és a szépirodalom legkiválóbb alkotásai mindenkor a nép legmélyebb és legmeghittebb gondolatait, várakozásait és reményeit fejezték ki. A népművészetben megnyilvánuló népi hős köré font gondolatok jöttek a legmélyebbről. Ez a gondolat a bölcsekről, titánokról, vitézekről, daliákról szóló legendákban jutott kifejezésre. Elegendő utalnunk az orosz hősi epika alkotásaira és más népek eposzaira, elegendő az eposz olyan hőseit megemlíteni, mint Ilja Muromec, Dávid Szuszunszkij, Avtangyil, Tariel és mások, s máris meggyőződhetünk arról, mit jelentettek ezek a hősök a nép számára, amely valósággal a szíve mélyéből keltette életre, és a legkiválóbb tulajdonságokkal ruházta fel ezeket a hősöket. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom szétzúzta népeink tőkés lei-gázásának gazdasági és szellemi láncait, megvalósította népeink ezeréves reményeit és vágyait, életre keltette új alkotó erőit és képességeit. Fényesen tanúskodik erről népeink kultúrájának, a »formájára nemzeti és tartalmára szocialista« kultúrának rohamos fejlődése, a Szovjetunió népművészetének és irodalmának rendkívül nagyarányú felvirágzása. Lángoló és csengő, méltósággal és nemeslelkűséggel áthatott dalokat enekelnek a mi országunkban, amelyek tele vannak erővel és lüktető élettel, hazaszeretettel és a haza ellenségei iránti gyűlölet szent érzésével. A szo-