Aranyág 1990. október [antikvár]

Katolikus gyermekújság 1990. október II. évfolyam, 10. szám A HÁLA JUTALMA Egyszer az Élet vándorútra indult, hogy bejáija az egész világot. Ment, mendegélt napokon keresztül, míg emberlakta helyre nem ért. Ott bement az első házba, ahol egy béna ember lakott. Alig tudott mozogni szegény, s nem nagyon örült a látogatónak, hiszen őt magát is jólelkű emberek szolgálták ki. De mikor megtudta, hogy az Élet látogatta meg, igen megörült. — Hát ha te vagy az Élet, akkor biztosan meg tudsz gyógyítani engem. Kérlek, segíts, hogy újra egészséges legyek — könyörgött a beteg ember. — Jól van, meggyógyítalak — felelt az Élet. — De aztán sose feledkezz meg rólam és betegségedről, amelyből most kigyógyítalak. — Hogyan is tudnék megfeledkezni ilyen nagyjótéteményről — fogadkozott a béna. Az Élet ekkor megszórta valami gyógyító porral a beteg tagjait, aki újrajárni tudott, teljesen egészséges lett. — Hét év múlva újra eljövök hozzád — mondta búcsúzásul az Élet —, és akkor meglátom, megtartottad-e ígéretedet. Az Élet ezután egy leprás beteg házához tért be, s ugyanúgy meggyógyította őt is. Harmadszorra egy vakot tett látóvá. Mindnyájan igen boldogok voltak, hogy újra egészségesek lettek, és megígérték, hogy sosem felejtkeznek el az Életről.