Aranyág 1991. március [antikvár]

mKatolikus gyermekújság1991. márciusIII. évfolyam, 3. számtmmmmmmaKITŰZÖTT KOKARDAVALKisgyermek voltam, talán ötesztendős, amikor az én kabátom hajtókájára is kitűzte édesanyám a nemzetiszín szalagból készített bokrétát, a kokárdát. Lehet, hogy már az előtte való években is ott díszelgett az, amikor családostól kimentünk az utcára; merthogy a mi házunk a község házávaltestvéreivel jött el. Ott voltak nagyapámék is. Mindenkinek volt kokárdája. Sok gyereknek fémből készült Petőfi-fej, másoknak Kossuth-címer is ékesítette mellét. Istenem, milyen nagyon kihúztuk magunkat. Igaz is, hiszen a legszebb ruhánkat csak ilyen jeles magyar ünnepeken, no meg, az egyházi ünnepek alkalmával vehettük föl.Tápén szinte a falu minden apraja-nagyja részt vett a március 15-i nemzeti ünnepségen. Persze, mielőtt elindultunk volna, mi is kitűztük a házunk ormára a nagy ünnepet köszöntő nemzetiszín lobogónkat. Minden ház zászló-díszben volt. Az iskolán, a községházán. és a templom előtt is lengette a tavaszi szél a zászlót. Csöndesen beszélgettek az emberek, mellettük az asszonyok kis csoportokban, kezünket fogva várták az ünnepség kezdetét. Az emelvény előtt, az Országzászló - mert a község háza előtti nagy zászlónknak az volt a neve - tövében egy asztal állott. A falu vezetői, a bíró, a jegyző és az esküdtek álltak melléje. Nem ültek le, nem illett!szemben volt, a község háza előtt meg ott állott az 1848-as szabadságharc magyar áldozatainak emlékműve. Márványoszlopon lengett a hosszú farúdra erősített, koionás-címeres nemzetiszín zászló. Az oszlop két oldalán olajmécsek égtek a hősök tiszteletére. Nagyon sokan voltunk. Minden gyermek az apukájával és az anyukájával, meg a