Art-Press 2003. Április [antikvár]

Részlet:Ecset és tollA festőtelepi történetekből kifogyhatatlan Nagy Oszkár (1893-1965) gyakran elmesélt bolondos históriái közé tartozott Fluszu, a modell esete. Élete végén a festő hangszalagon, de korábban még írásban is reánk örökítette. Annyira humoros, csattanós volt a történet, hogy ki sem kellett színeznie. Mert Fluszu valóban létezett. A nagybányával szomszédos Felsőbányán élt, ahova a kolóniabeliek sokszor kijártak festeni Ez az eset is ott történt, a "szatmári kolléga" pedig, akit Nagy Oszkár Fluszuval megtréfált, Litteczky Endre vagy Papp Aurél lehetett.Fluszunak csúfolták, de Fábián volt az igazi neve. Bányász, jobbanmondva bányakutató volt. A hegyek között lakott és sokszor hetekig, hónapokig nem jött le onnan. Egy borús délutánon mégis találkoztam vele a papok háza előtt.Nagyon elhagyatott állapotban volt szegény, hiszen öreg napjaira koldusként tengődött. Hónapok óta nem mosdott, haját, szakáűllát nem vágatta, daróc ruhája rongyokban lógott le róla. Úgy nézett ki, mint egy ősember. Nézem, de jó modell lenne! Megkérdeztem tőle, hova megy?Azt felelte, hogy koldulni.