Artmagazin 120. - 2020/1. [antikvár]

Az Artmagazin cikkei a kortárs és klasszikus művészet témakörében jelennek meg a magyar és a nemzetközi eseményekre, kutatásokra, irányzatokra, trendekre egyaránt fókuszálva. Érdeklődésünk a határterületekre is kiterjed: divat és design éppúgy téma nálunk, mint mondjuk a színházművészet, építészet, zene képzőművészeti kapcsolódási pontjai. ARTMAGAZIN 120. Idei első számunk alapkérdése, hogy mik történhetnek egyes életművekkel, hogyan változik megítélésük az időben. Ennek legproblematikusabb válfaja, amikor egy adott korszak közönsége annyira biztos az értékítéletében, hogy meg is semmisít műveket. Esetünkben Mattis Teutsch János szocreálnak tartott kései festményei közül lett néhány kép ennek áldozata - cikkünk azt járja körül, mennyire voltak ezek a művész saját intenciói szerintiek. Kis kitérő: a megítélés változásáról szól összes buszos városlátogatásunk is, azért néztük meg például a dunaújvárosi egyiptomizáló modernista orvosi rendelőt vagy legutóbb Salgótarján hetvenes évekbeli, űrkorszaknak megfelelő épületeit és fogjuk megnézni most március 7-én Paksot, a városközpontot, a tulipános házakat, Makovecz ottani templomát (és persze a Képtárban a Révész-Roskó kiállítást!), mert ezek épp mostanában válnak megőrzendő műemlékké, látogatandó turisztikai célponttá. Az időben változó megítélésű életművekre jó példa a Picasso hisztérikus szeretője szerepkörből épp mostanra kitört szürrealista fotóművész Dora Maaré, de az is tanulságos történet, mekkora sztárnak számít ma a modernizmus sajátos, az orosz népi építkezés tapasztalatait felhasználó, viszont élete második felében a sztálini évek alatt semmilyen jelentős megbízást sem kapó képviselője, Konsztantyin Melnyikov. Van aztán az az eset is, amikor egy-egy művészi teljesítmény sehogyan sem tudja elérni a boldog (?) kevesek szerint őt megillető helyet: a Nemzeti Galéria-beli, még márciusig látogatható Farkas István-kiállítás kapcsán írunk erről. A pozitív példák közé tartozik azonban a dizájntörténet egyik legnagyobb hatású alakja, akinek székeit a mai napig újragyártják: a skót Charles Rennie Mackintosh, vagy itt a konceptművész John Baldessari, akinek megítélésével annyira nincs baj, hogy nála a népszerűségi görbe folyamatos stagnálása várható, mert az már a csúcson volt nemrég bekövetkezett halála előtt is. És ha már csúcsok: a megítélés pénzre váltva jelenik meg a műtárgypiacon; ennek tavalyi történéseiről közlünk összefoglalót. Igyekszünk törleszteni a magyar művészettörténet-írás adósságaiból: Párizsban működő, barátságban álló, egymást festő nők szinte ismeretlen életműveit próbáljuk bemutatni, köztük egy világszerte már nagyon is ismertet, a félig magyar Amrita Sher-Gilét. Akinek a nagybátyjáról is írunk: az India-kutató Baktay Ervinről, egy róla készült karikatúra kapcsán. Végül pedig Rotschild Klára is szóba kerül - mint mikrotörténelmi nagyság. TARTALOM Műkereskedelem Martos Gábor CSÚCSOK OTT, CSÚCSOK ITT, ÉS AMI KÖZTÜK VAN 2019 legnagyobb nemzetközi és hazai műtárgypiaci sikerei Kiállítás P. Szűcs JuliannaIDEGENKÉNT A HIDEG POKOLBANFarkas István Budapest, Párizs, Szigliget, Auschwitz Építészettörténet Ferkai AndrásLOW-TECH AVANTGÁRD?Gondolatok egy moszkvai modern házmúzeum kapcsán Kiállítás Boros Judit KILÉPÉS A KONSTRUKCIÓK VILÁGÁBÓL Mattis Teutsch János utolsó korszaka, és ami mögötte van Portré Horányi Attila EGY PORTRÉRÓLLábady István: Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát portréja Kiállítás Hanna ClarisIDŐTLEN TRÓJA Címlapsztori Szilágyi Róza Tekla A SZÁJAK ÉS SZEMEK MÁR TÚL NAGY FIGYELMET KAPTAKVisszatekintés John Baldessari munkáira az internet tükrében Kiállítás Szuda Barna A KIÁLLÍTÁS MINT TERÁPIADora Maar színre lép Dizájntörténet Vadas József SKÓT KOCKACharles Rennie Mackintosh máig élő öröksége Tanulmány Drienyovszki ZsófiaEGYMÁST FESTŐ NŐK PÁRIZSBANJáritz Józsa, Basch Edit és Amrita Sher-Gil barátsága Jutalomjáték Kelényi Béla AZ ÖNVISSZATÜKRÖZÉS FOKOZATAI Egy Baktay Ervin-karikatúra margójára Kiállítás Fáy Miklós KLÁRI NÉNI ÉS JAMES BOND