Athanasiana 11. [antikvár]

BEVEZETES Jóságos Istenünk mérhetetlen kegyelméből oda jutott Hittudományi Főiskolánk, hogy az 1995-ben alapított és útjára indított tudományos folyóirata, az Athanasiana már tíz számot mondhat magáénak. Az eltervezett rendszerességgel jelentek meg az egyes példányok a szemeszterek végén. Öt esztendő és tíz szám a történelem egészét tekintve nem mondható óriási léptékűnek, ám hisszük, hogy a Gondviselő segítségével mégis valami jelentőset alkothatott Tanári Karunk. Megyéspüspökünk s egyben magnus cancellarius-M«^ alátámasztotta törekvésünket, megfogalmazva az első számban a célkitűzést: A Főiskola feladatának tekinti, hogy a négy országból ide érkező papnövendékek és világi hallgatók oktatása mellett mások számára is hozzáférhetővé tegye tanárai munkásságának eredményét. Ha igazi nagy számvetést még nem is végezhetünk az idő rövidsége, illetve a történelmi távlat hiánya miatt, mégis elmondhatjuk, hogy feladatunknak eddig eleget tettünk. A bármiféle méltató szavak helyett ezt leginkább maguk a számok igazolják, egyre bővülő terjedelmükkel és színesedő tartalmukkal. Eddig még soha nem volt róla szó, de talán most elmondható, hogy folyóiratunkat az 1934-ben útjára indított Keleti Egyház örökösének is tekinthetjük. Pontosan hatvan esztendő után születhetett meg az új folyóirat, amely kedvezőbb körülmények között és a Hittudományi Főiskola tanárainak szellemi hátterével folytathatja az örökség ápolását. A jelen 11. számtól kezdődően is azt kívánjuk, püspökünkkel együtt, hogy szolgálja minden itt megjelenő írás a Szentlélek ihletésére Isten egyházának gazdagodását a hitben, hagyományaink mélyebb ismeretében és szeretetben. A jelen számban Hollós János tanulmánya a Keleti Kódex létrejöttéről szól, életének személyes tükrében. Ivancsó István az egyik legfontosabb imakönyvünket mutatja be, levéltári kutatások alapján dokumentálva írását. Obbágy László egy tritoizajási szövegből kiindulva a szegénység fogalmáról ad teljes egyházi képet, a patrisztikus alapoktól a legújabb dokumentumokig.