Áve Mária 1940. december [antikvár]

Részlet: Ime, egy Szűz fogan... A hideg, fagyos ádventi reggeleken a megdermedt, néma természet olyan hűen tükrözi vissza azt a rideg, szorongó, egy jobb jövőt magábaroskadva, félve remélő, sivár kedélyvilágot, mely az emberek fáradt lelkét megülte a Messiás-várás hosszú-hosszú évezredeiben. A szellemi nyomor súlya alatt fuldokló emberiség számára már régóta nem volt megnyugvás, nem volt béke, nem létezett szeretet. Mint a viharos tenger, melynek zúgó hullámai egymásra csapnak, egymást tolják a part felé, ahol végleg elenyésznek, éppen így háborgott a népek felfordult lelki világa is.