BaÁrka 1995. május [antikvár]

Részlet a műből: Jelképeink Életfa "Ültetett az Úr Isten egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. Sarjasztott az Úr Isten a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatost és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és rossz tudásának fáját." (I. Móz.2.8:8-9) Az életfát a bibliai terméstörténet itt említi először, azonban a fa, legyen az bármilyen, a keresztyén valláson kívül széles körben elterjedt szimbólum: az évenként megújuló levelek a halálra és az ujjászületésre utalnak. A fa alakja a földbe lenyúló gyökerekkel és az ég felényúló koronával jelképe lehet a föld és az ég kapcsolatának. A vallástörténeti, ókorból származó művek a fatiszteletben feltűnő fákat "életfának" nevezik, amelyeknek sorsa szimbolikusan összefügg egy-egy ember életével."