Borostyán-kút 2007. VI/2-3. [antikvár]

KELJ AT ITT A JORDÁNON! Egy határállomásnál érdemes átgondolnunk: honnan hová utazunk. De igy is feltehetjük a kérdést: mit hagyunk magunk mögött és mi áll előttünk. Amit magunk mögött hagyunk az egyfelől veszteség. A 2007-es esztendőben sokmindent veszítettünk. Mindenekelőtt olyan embereket, akiket ismertünk, talán barátokat és közeli hozzátartozókat is, olyanokat, akiket szerettünk és olyanokat, akik bennünket szerettek. Másfelől a 2007-es év visszavonhatatlanul örökségünk része lett. Az emlékeinkben, az érzéseinkben visszük magunkkal az elköszönő esztendő hordalékit: álmait és bűneit, jó és rossz tetteit, vereségeit és győzelmeit Ami ránk következik, a Jövő, az titok, ismeretlen messzeség. Keresztény emberként ebbe a titokba a Szentírás igéjén keresztül tekintünk be. Isten szava Józsuét is határállomáson szólította meg. A pusztának és az ígéret Földjének határán, egy korszak végén és a jövő lehetőségének kezdetén. Józsue küldetése megrendítő veszteséggel kezdődött. Az ígéret Földjére történő belépés előtt, Mózes, az Úr szolgája, meghalt. Népet és embert ennél stilyosabb csapás aligha érhet, a karizmatikus vezető, aki a fiatalember és a nép előtt az utat mutatta, a biztonságot jelentette, és aki kapcsolatban állt az éggel, nincs többé. Ebben a krízisben Isten igéje Józsuét cselekvésre szólítja fel: „Indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet én adok nektek."(Józsue könyve 1,2) Józsuén keresztül Isten szava minket is küld. Nem számit mekkora volt a veszteség, ki maradt el mellőlünk vagy előlünk, indulni kell át a „Jordánon". Az ígéret Földje ugyanis előttünk áll. Ez a sajátosan keresztény üzenet: Isten ígérete rejtőzik a jövő homálya és bizonytalansága mögött. „Légy erős és bátor"- mondja Józsuénak és nekünk is, - mert „nektek adok minden helyet, ahova léptek"(l,3). Ha bízunk benne. Isten legyőzi félelmünket, az elveszített Mózes helyett immár ő maga lesz utitársunk: „ Veled leszek, - mondja, - ahogy Mózessel is vele voltam." A jövőnek éppen ez a legnagyobb titka és ígérete: „Nem maradok el tőled, és nem hagylak el. "(1,5) Az átkeléshez iránytűt is kap Józsue: „Tartsd meg azt a törvényt, - mondja az Ur, - amelyet Mózes az én szolgám parancsolt neked Ne hagyd abba annak olvasását, hanem tanulmányozd éjjel nappal, és őrizd meg! "(1,7-8) Az iránytű a Szentírás, benne a „mi Tóránk" az Evangélium. Erősek és bátrak akkor leszünk, ha kitartóan olvassuk Krisztus igéjét, és merjük vezetésével élni az életünket. Ha befogadjuk őt, hatalmat ad nekünk, hogy Isten fiaivá legyünk, és akkor miénk lesz az a „föld", ahova csak lépünk. Halmos Abel