Budai FehérFekete 2001. szeptember [antikvár]

Kedves Fiúk! Vidéki remeteségemben ceruzával vetem papírra üdvözlő soraimat, Szívem húzna közétek, de nagyobb érdek tart idekötve. Mindig örülök, ha az utcán véletlenül összetalálkozunk. Olyankor érdeklődöm mindnyájatok felől. szívemben úgy éltek, mint tíz, tizennyolc évvel ezelőtt. Tíz év alatt próbálgattátok az élet útjait. A gyermekálmok világából a poros, rögös utak valóságába jutottatok. Egyiket a szerencse hordozta tenyerén, a másiknak keményen kellett megküzdeni minden eredményért, többen itták a sikertelenségek keserű poharát, egyesek szerencsétlenül is jártak saját vagy mások hibájából. Mégis hiszem, hogy megtépve bár, de törve nem, mentek tovább, és a kiábrándulások után is őrzitek és magatokkal viszitek a hitet Istenben és a Gondviselésben.