Budapesti Szemle 1911. I-IV. [antikvár]

SZÉP MAGELONA. Azon népies jellegű mesék és mondák sorában, melyek a XVI. és XVII. század folyamában, többnyire német közvetítés útján, hazánkba is eljutottak és a magyar nép szélesebb rétegeiben is népszerűek lettek, a legkedvesebbek, a legköltőiebbek egyike a szép Magelona megható története, melyet franczia forrásból Warbeek Bálint dolgozott föl 1527-ben német nyelven (nyomtatásban megjelent 1535-ban)* és Tesseni Venezel fordított magyarra 1676-ban. A Mage-lona-monda azonban nemcsak költői belbecse miatt érdemel figyelmet, hanem nagy elterjedése miatt is, mert keleti hazájából kiindulva ott találjuk Európa művelt és műveletlen népeinél, hol mindenütt többé-kevésbé nemzeti jelleget öltött. Mind a két szempontból megjutalmazza a vele való behatóbb foglalkozást. A történet, mely magvát teszi, voltakép igen egyszerű, de a szereplők sorsánál és jelleménél fogva igen megnyerő és mélyen megható. Péter, Provence grófj a, a franczia király nagybátyjának fia, vitéz és kedves, szép és bölcs ifjú, atyjának és anyjának egyetlen öröme és büszkesége, elbúcsúzik szüleitől, hogy világot lásson. Búcsúja alkalmával édes anyja, a kit fiának távozása nagy aggodalommal tölt el, három értékes gyűrűt ad neki. Péter egyenesen Nápolyba tart, mert úgy hallotta már otthon, hogy Magelon királynak gyönyörű * Warbeek művét az 1527-iki kéziratból kitűnő bevezetéssel kiadta Joliannes Bolté, Weimar 1894 (A rendkívül gazdag könyvé-szetből, mely a legfélreesőbb szövegeket és fordításokat is fölsorolja, természetesen hiányzik a magyar fordítás.) Budapesti Szemle. CXLV. kötet. 19ii. 1