Budapesti Szemle 79. kötet 211-213. szám [antikvár]

A SZLAVÓNIAI MAGYAROKRÓL. Horvát-Sziavonország területén az 1890-iki népszámlálás 68,794 magyar anyanyelvű lakost talált; ezeknek legnagyobb része Verőcze-, Szerém- és Pozsega-megyékre esik. Verőcze-megyében 26,618, Szerém-megyében 20,854, Pozsega-megyében 9429 a magyarság száma. E magyar lakosságnak legnagyobb része újabb bevándorlás. A jelen század eleje óta ugyanis állandó vándorlás folyik Magyarország különböző vidékeiről Horvátországba. Évszázadunk első és második tizedében Felső-Magyarországból és Győr megyéből telepítettek meg egész községeket magyar lakossággal; ilyen magyar községek még ma is Eszék tájékán Antunovac és Laczháza (Vla-dislavci). A legutóbbi évtizedben ismét újabb vándorlás indúlt meg a Dunántúl déli megyéiből, különösen Zala- és Somogy-megyékből Horvátország felé. A phyloxerával sújtott vidékek lakói tömegesen vándorolnak át a Dráván, hogy ott új hazát es új jövedelmi forrást keressenek. Az 1880-iki népszámlálás óta 27,377 lélekkel szaporodott Horvátországban a magyarság. Ez a nagy szám nem jelenti a magyarság térfoglalását, mert a bevándorlottak egy-két évtized alatt teljesen elvegyülnek a horvát lakosság közé, lassankent elfelejtik anyanyelvöket, s így csak a horvát lakosság számát szaporítják. A magyarság számának ily nagy emelkedése csak a nagy mértékű bevándorlás mellett tanúskodik. Ezek a bevándorlók magokkal viszik szülőföldjök nyelvjárását, egy ideig meg is őrzik, hanem azután horvát befolyás alá kerülve elfelejtik nyelvöket s lassanként teljesen elvesznek a magyarság számára. Könnyebben történik a bevándorló magyarok beolvadása a horvátok közé, ha katho- EudapeBti Szemle. LXXIX. kötet. 18P4.