Budapesti Szemle 99-100. kötet 271-276. szám [antikvár]

A PARLAMENTEKRŐL.*) I. Ez a szó «parlament» —mely különben a középkori Róma közéletében is előfordult — a mait megközelítő értelmében Angolország XIII. századbeli közjogi terminológiájának szüleménye. III. Henrik angol király a Eunnemede-n tartott országgyűlésre, mely atyjától, János királytól, a «Magna Chartá»-t, vagyis Anglia alkotmánylevelét kicsikarta, 1248-ban így hivatkozik: «Parliamentum Bunemede, quod fűit inter Dominum Johannem Eegem, patrem nostrum et Barones suos Anglise». A «parliamentum» elnevezés kétségkívül az összes román nyelvekben, s tehát a normann nyelvben is használatos «parlare», «parier» igétől ered, minélfogva a parlament fogalma elválaszthatatlannak látszik a beszélés fogalmától. A latinosított par-liamentumból lett az angolban «parliament», a francziában «parlement», az olaszban «parlamento», a németben, magyarban «parlament», mind oly közjogi, politikai intézmény elnevezései, a mely mai alakjában maga is, épen úgy mint neve, Angolországban fejlődött ki először; és a parlament szóból képződik azután több oly fogalommeghatározás, a mely — mint a «parlamentaris», «imparlamentaris», «Parlamentarismus», «interparlamentáris» stb. — mind a parlamenti intézményből származtatja le a maga jelentőségét. Tehát — mint mondtam — a parlament fogalmának kifejlődését is Angolországban kell keresnünk. *) E két népszerű előadást a «Szabad Lyceum» fölkérésére a budapesti tanítók casinójában tartotta szerző f. é. márczins lió 13-án és 20-án. Budapesti Szemle. XCIX. kötet. 1899. 1