Centralista 2001. Húsvét [antikvár]

Vezércikk Húsvéti gondolatok 1. Húsvét az öröm, az Istennek zengett hála, az alleluja ünnepe. Szívünk repes. Már a tavasz megsejteti, hogy mit jelent az újjáéledés: szürke, száraz rögök helyett színpompás virágok, zöldellő gallyak, feszülő rügyek jelennek meg mindenütt. Örömünknek azonban sokkal mélyebb gyökerei vannak. Jézus, akit szeretünk, s aki minket is határtalanul szeretet, nem veszett el, életcélja nem végződött kudarcban: Él! Győzedelmeskedett a halál és a bűn felett! Az egész keresztény egyház öröme árad ki ránk. A Jelenések könyvének 19. fejezete tele van allelujával! A mennyei sokaság úgy hangzik, mint hatahnas tömeg moraja, mint nagy vizek zúgása, mint zengő mennydörgés robaja: „Alleluja! Megkezdte uralmát Urunk, Istenünk, a Mindenható. Örüljünk és ujjongjunk, mert eljött a Bárány mennyegzőjének napja." Al-leluját énekelünk a földön is! 2. Értelmünk szinte megáll. Csak nagyon messziről és mintegy hitetlenkedve követi az ünneplő mennyei sokaságot. Lehetséges ez? A halálból visszajönni? Botorkálásunk egyik oka, hogy nem értjük magát a halál titkát sem. Látjuk, hogy valakinél megszűnik a lehelet, s mondjuk: Meghalt. De hogy valójában mi is történt, azt csak egy külső burok mozdulatlanságából sejtjük: nincs benne élet. De az ember, a lélek és test egységéből álló ember, a halállal valóban fí, t' megszűnt oly gyökeresen, ahogy egyesek (K. Barth, O. Cullmann) állítják: í-, < semmi sem marad meg belőle, még az ún. halhatatlan lélek sem? Csak Isten 11 emlékezetében , aki hűséges hozzánk és ezért újjá teremti a testet-lelket. |-í- ¦ Mások (Olivier Clément) szerint a lélek tovább él, s a halállal álomszerű állapotba jut. Nem keresztények gyakran valami aura-félével próbálják magyarázni a léleknek halál utáni fennmaradását. Nem egy „a maga módján hivő" pedig a halált inkább a lélekvándorlással hozza kapcsolatba. Ismét mások, egyébként buzgó, jó keresztények is - főleg a platonikus görög filozófia hatására - csak a „lélek" halhatatlanságával azonosítják a feltámadást. Hogy mily nehéz nekik elfogadni a „test feltámadását" - helyesebben, a test-lélek egységéből álló egész ember feltámadását, arra szemléltető példa egy négy évvel ezelőtt Rómában elhunyt magyar papnak az elbeszélése. 76 éves korában szélhűdés következtében bal keze és lába már meglehetősen megbénult, amikor egyik látogatója beszélgetés közben kijelentette, hogy hisz a halottak feltámadásában, hiszen a lélek szellemi 2001. Húsvét