Collegium Doctorum 2016/1. [antikvár]

Lectori salutemi A Collegium Doctorum nem különösebben régi periodika. Olyan korban jelenik meg ez a teológiai folyóirat, amikor a nyomtatott és az elektronikus úton megjelenő szakirodalom aránya eltolódott az utóbbi felé, és amikor Európában is feszítő kérdés az Istenről szóló beszéd ma leghatásosabbnak tekinthető kommunikációs csatornáinak megtalálása. Egyre igényesebb honlapok, magas olvasottságú blogok az egyik oldalon, papíralapon közölt, komoly terjesztési nehézségekkel küszködő teológiai tanulmányok a másikon. Amikor belelapozunk egy szaklapba, az a kérdés, hogy nyomtatott formában jelenik-e meg, másodlagos. A döntő: a közölt tanulmányok színvonala. Amikor 2015 decemberében a Doktorok Kollégiuma elnök-titkári értekezlete áttekintette a Collegium Doctorum helyzetét, egyetértettünk abban, hogy a folyóirat jövőjének meghatározásakor ebből kell kiindulni. Hogyan tehetjük minél színvonalasabbá, olvasmányosabbá és legfőképp: egyházunk közössége számára hasznosabbá szaklapunkat? Az alapításkor, egy bő évtizeddel ezelőtt, az volt a cél, hogy a Doktorok Kollégiuma plenáris és szekcióülésein elhangzott előadások anyaga hozzáférhetővé váljon a szélesebb olvasóközönség számára is. Ennek érdekében a szekciók vezetői ajánlottak megjelentetésre előadásokat, esetenként pedig egy-egy szekcióülés anyagát teljes egészében megjelentettük. Sok hasznot hozott ez az elv, hisz így minden teológiai tudományterület szóhoz jutott, ha pedig egy különösen aktuális kérdés volt terítéken, akkor lehetőség volt arra, hogy az Olvasó mélységében lássa a nyitott kérdések megvitatásának folyamatát. Ez utóbbira jó példa volt a 2014-es 10. évfolyam, ahol a Himnológiai és egyházzenei szekció kihelyezett évközi ülésének anyagát megjelentettük. A szerkesztési elveknek azonban mindig vannak gyengeségei is. Lapunk esetében a szekcióülések előadásaira támaszkodás elve a kétségtelen pozitívumok mellett két negatív következménnyel járt. Az első a szerzők szempontjából jelentett problémát: az előadások és a tanulmányok súlypontozási elvei nem teljesen azonosak. Egy előadás, ha közlésre kerül, nem csak finomhangoláson esik át. A második nem kívánatos eredmény a frissességében érződött: végső soron a Collegium Doctorum a gyakorlatban a Doktorok Kollégiuma előző évi munkájának antológiájává vált.