Communio 1998. Szent Mihály [antikvár]

1 In memóriám Gál Ferenc Szokatlan a Communio nemzetközi teológiai és kulturális folyóirat gyakorlatában, hogy egy számának teljes terjedelmét a szerkesztőbizottság elhunyt tagjának emlékére szentelje, annak régebben megjelent, sőt hovatovább nehezen föllelhető tanulmányait közzétéve. A Communio magyar szerkesztősége azért döntött az általános szerkesztési gyakorlattól eltérően, mert szeretné méginkább kiemelni Gál Ferenc dogmatika-professzor munkásságának az elmúlt ötven évben egyedülálló jelentőségét, s nem dicsérő szólamok halmozásával, hanem néhány, maradandó értékűnek bizonyult tanulmány újra-olvasta-tásával. Az 1998. július 25-én elhunyt Gál Ferenc a Communio folyóirat magyar nyelvű kiadásának kezdettől fogva, tehát öt éven át főszerkesztője volt és a tőle megszokott szerénységgel vállalta az egyes számok tematikai meghatározása mellett a fordítói munkát is. Ő, aki évtizedeken át negyedszáz saját könyvét, többszáz tanulmányt írt, nem sajnálta a fáradságot külhoni vezető teológusok gondolatainak alázatos tolmácsolásától. S tette ezt Hans Urs von Balthasar mintájára, aki szintén nem találta megalázónak a fordítási munkát, hanem egész életén keresztül folyamatosan ültetett át anyanyelvére arra érdemes műveket. Gál Ferenc fordítási tevékenységének csúcsa a modern magyar nyelvű Szentírás tető alá hozása volt az 1970-es évek során, amikor a fölkért munkatársak egymás után léptek vissza, és reá egyre több munka hárult. Gál Ferenc a fordítások mellett szívesen és gyakran vállalta a lektori feladatokat, főként a Szent István Társulat kérésére. Biztos ítéletet mondott számos kéziratról, jó tanácsait nem sajnálta a néha gyakorlatlan szerzőktől. Sokszor hárult rá a fordítások egybevetése az eredeti szöveggel. A Teológia folyóirat szerkesztésében hosszú éveken át oroszlánrészt vállalt.