Bővebb ismertető
francia katolikus gondolkodók egyik legkiválóbbika, Jacques Maritain utolsó köni>vei közül az, amit ő „egy
A
öreg laikus töprengése napjainak kérdésein" alcímmel látott el, pusztába kiáltott szó maradt, érdemi visszhang miatt. Nemes, igaz tartalmát a könyt; lapjai börtön gyanánt őrzik, a szerző hiába szerette volna gazdagítani vele az Egyház életét. A liturgiáról írott fejezeteiben a következők olvashatók: „a nyilvános kultuszban, amellyel az Egyház tiszteli Istent, a titokzatos Test és Feje, az Egyház és maga Krisztus egyszerre végzi azt a szent tevékenységet, amelyben részt veszünk. A szent liturgia az a nyilvános kultusz, amellyel megváltónk, mint az Egyház feje az Atyát tiszteli; és egyúttal az a kultusz, amelyet a hívek társasága végez Feje és rajta keresztül az örökkévaló Atya tiszteletére: egyszerűen szólva Jézus Krisztus titokzatos testének, azaz a Fejnek és tagjainak teljes kultusza. Ez minden liturgikus tevékenységről igaz, de abszolút kitüntetett értelemben igaz a szentmiséről. A szentmise azon kultusz központja, amellyel az Ij
Egyház tiszteli Krisztust, és az Atyát." Az Atya évében ezért '
fontos a római kánon újra-fölfedezése szakavatott liturgiatörténeti segítséggel, a Clementissime Páter ezért kiemelkedő jelentőségű tanulmány.
VI. Pál pápa barátjának, Jean Guitton francia filozófusnak 1976-ban elmondta, hogy őt mennyire bántja a római kánon kiszorulása a liturgikus gyakorlatból. Éppen azért maradt meg az első helyen, hogy ez is sugallja: ezt kellene leggyakrabban imádkozni. A több kánon közötti választás lehetősége valójában szegényedést hozott magával, mert a legtöbb pap csakis a második (legrövidebb) kánont imádkozza - panaszolta a pápa. A Clementissime Páter tanulmány átelmélkedése talán segít abban, hogy az Atya évében a Fiú a hívő közösségen, az Egyházon keresztül az Atyát, az ősi latin, római kánonnal magasztalja. Minden olvasónknak azért kívánunk már most áldott, szent ünnepeket, mert a karácsonyi szám a posta túlterheltsége miatt, csak az ünnepek után kerül elküldésre.