Confessio 1998/4. [antikvár]

Jöjjetek elébe! Olvasandó: Máté ev. 25,1-13 Bár többnyire inkább a súlyos figyelmeztetést halljuk meg belőle, a tíz szűz példázata Jézus egyik legszebb és legtöbb vigasztalást adó története. Igazi adventi „történet", igazi adventi távlatokkal. Isten Országára várunk, és Jézus elmondja: mihez hasonló Isten Országa. Isten Országa olyan lesz, mint egy menyegző, mint a földi élet legnagyobb és legszebb ünnepe (Isten Országának nagyszerűségét és szépségét nem is tudjuk másképpen felfogni, mint ezen keresztüli). Ezt a képet erősítik meg a próféták is (pl. Ézsaiás 25,6) és a Jelenések könyvének nagy látomása (Jel 19). Ennek a nagy örömünnepnek Isten a szerzője (Ezs 25,6; Mt 22,1), amelyben részesedhetünk. Erre érdemes várakoznunk, ezért érdemes élnünk - ez az emberi élet nagy váradalma: részesedni Isten örök örömében és dicsőségében. Emiatt aztán rögtön szembetűnik, hogy a példázat tele van feszültségekkel. A bezárt ajtók mögött lakodalmi ének és öröm, az ajtón kívül kétségbeesés és elveszés. Az első feszültség tehát: a menyegző fényeinek és az éjszaka sötétjének a metsző szétválása. (A történet döntő részt az ajtókon kívül játszódik és csúcspontja éjfélkor van.) Ugyancsak nagy feszültség van a történetben nyomon követhető mozgásokban: a szüzek „kimennek" a vőlegény elé, a vőlegény hosszú ideig,, nem jön " (késlekedik), amikor aztán „ eljön ", a bolond szüzek „elmennek" olajat venni, a bölcsek „ elébe mennek" a vőlegénynek, majd „bemennek" a násznéppel a menyegzőbe, aztán a többiek is „megjönnek", de már „nem mehetnek be ". Feszültség van a várakozók magatartásában is: öt közülük okos, öt pedig bolond. Látszólag mindenben egyformák, együtt mennek ki, együtt alszanak el, együtt riadnak fel a kiáltásra — de ettől a ponttól szétválik a történetük. Ekkor derül ki, hogy már kezdetkor sem voltak azonosak. Mit üzen hát nekünk a példázat? Az világos, hogy a várakozókról és a várakozás mikéntjéről beszél Jézus, és azt is értjük, hogy a súlypont a végső intésen van: ,, Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!" (13.) Mennyivel értjük mélyebben és éljük komolyabban ezt az intést, ha végiggondoljuk a példázatot? Emeljünk most ki kettőt a feszültséget jelentő elemek közül: az egyik a várakozók jellemével, a másik a vőlegény érkezésével kapcsolatos. 1. Egyszer egy bibliatudós megfigyelte, hogy Jézus példázataiban mindig van egy meghökkentő (vagy még inkább: kizökkentő) elem, egy meg- vagy felrázó fordulat: pl. az úr megdicséri a csaló szolgát (Lk 16,8), a pásztor otthagyja kilencvenkilenc juhát az elveszett egyért (Lk 16,4), a tékozló fiú apja kimegy a külső sötétségre, hogy „ bekönyörögje" az idősebb testvért (Lk 16,28). Jézus ezzel a kizökkentéssel eszméltet fel minket Isten Országának, az Isten és az ember kapcsolatának egy-egy nem mindennapos vonatkozására. Nos, ebben a példázatban is van egy meghökkentő fordulat: az eszes szüzek nem adnak olajat a bolondoknak. Gondoljunk bele ennek a drámaiságába! Együtt kapnak megbízást arra, hogy köszöntsék a vőlegényt, együtt kapják az ígéretet, hogy ezért a szolgálatért cserébe részt vehetnek a menyegzőn, együtt mennek ki vőlegény elé, együtt várnak hosszú időn át tétlenül, együtt szunnyadnak el, együtt riadnak fel - minden együtt történik, de ezen a ponton megtörik a szolidaritás! „Adjatok nekünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak! Az eszesek pedig felelének és mondák: Netalán nem lenne elegendő nekünk és nektek; menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak!" (8-9.) Megoszthatatlanságot fejez ki ez a pillanat! A példázat kapcsán sok magyarázó úgy véli, hogy az olaj a hitet jelenti!