Confessio 1999/3. [antikvár]

Isten szerint való ökonómia „Ki hát a hü és okos sáfár, akit az Úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az Úr, ilyen munkában talál!" (Lk 12,42-43) Nemigen használjuk már köznyelvünkben ezt a szót, hogy sáfár, nem ismerős már a mai nemzedéknek ez a változata sem, hogy tiszttartó. De többet mond az, ha az eredeti görög formáját halljuk e szónak: 'oikonomos', ebből jön az ökonómia főnév. Ez gazdálkodást, gazdálkodási rendszert vagy módszert jelent. Azt jelenti, amiről olyan sokat beszélünk, hallunk, olvasunk, amiről olyan sok vita folyik napjainkban, hisz olyan jó és szükséges lenne megfelelő utat és módot találni, hogy megoldódjanak súlyos gazdasági kérdéseink - saját háztartásunkban, társadalmi szinten és világméretekben; egyik ösz-szefügg a másikkal. Jézus a mindennapi életből vett példázatokkal és hasonlatokkal segít megoldást találni nagy életkérdéseinkre. Nemcsak azt mondja el, hogy hogyne viselne gondot mennyei Atyánk a mindennapi szükségben élő emberekre, Aki a mezők virágainak és az ég madarainak is gondviselője (Mt 6,25 kk), hanem a fent idézett Igében arról is szól — és az azt megelőző igeszakaszban is nyomatékosan figyelmeztet -, hogy az embernek is meg kell tennie azt, oda kell figyeljen arra, ami rá van bízva. Az ő felelős munkájától és gondoskodásától - sáfárkodásától -függ az, hogy milyen lesz élete, és milyen áldást és jutalmat nyer fáradozása. Kálvin úgy értelmezi Jézusnak ezt a tanítását, mint ami elsősorban a tanítványainak, közvetlen közelében lévő szolgáinak szólt. „A Krisztus válasza abban csúcsosodik ki, hogyha virrasztani kell bármelyik közönséges embernek, akkor sokkal kevésbé tűrhető el, hogy az apostolok álmosak legyenek. Amint tehát előzőleg az egész cselédséget intette Krisztus arra, hogy Ót ébren fogadják, úgy most különös gondoskodást kíván a főbb szolgáktól, akik azért állíttattak a többiek fölé, hogy példájukkal mutassák a józan figyelem és becsületes mértéktartás útját. E szavakkal figyelmezteti őket, hogy nem gondtalan méltósággal vannak ők felékesítve azért, hogy nyugodtan adják át magukat a gyönyörnek, hanem mentől kiválóbb fokát nyerték el a tisztességnek, annál több teher súlyosodik rájuk. Tanulják meg ebből mindazok, akik megtisztelő méltóságra hívattak el, hogy rájuk nagyobb kötelezettség hárul, tehát ne csak felületesen végezzék dolgukat, hanem egész buzgalommal és szorgalommal igyekezzenek kötelességüket teljesíteni Különbség nélkül kötelező ugyan mindenkire a józan és szorgos ügyelet, a pásztorokban azonban csúnyább és kevésbé menthető az álmosság. " Az Isten szerint való ökonómiáról, a jó háztartásnak a szabályáról tanít itt Jézus. A sáfár görög megfelelője, az 'oikonomos' ebből a két szóból tevődik össze: 'oikos' és 'nomos' - ház és törvény. Tehát házirendről van itt szó, legyen az egy családnak vagy egy országnak a házirendje. Azt lehet jól, hűségesen és okosan csinálni, és lehet felelőtlenül, hűtlenül végezni. Lehet úgy gazdálkodni, hogy abból jólét, boldogulás következik sokak számára, és lehet úgy is, hogy annak nyomán romlás és nyomorúság jár. A XVII. század nagy keresztyén pedagógusa, Comenius, A világ útvesztője és a szív paradicsoma c. könyvében összehasonlítja a világ önző, megromlott életmódját azzal, ahogyan az Isten akarata - ökonómiája! - szerint élők élnek. így ír erről: „Eszleltem volt a világban egy igen csúnya dolgot, ami nem egyszer elszomorított: ha rosszul ment valakinek a sora, mások ujjongtak; ha tévelygett valaki, mások nevettek; ha kárt szenvedett, mások abból hasznot húztak, sőt nyereségvágyból, kedvtelésből vagy szórakozásból