Confessio 2000/3. [antikvár]

A vallástétel arcpírja Textus: Mt 10,32-33 Arcunk hajszálerezete a lelkünk finom tereprajza. Teremtő Istenünk úgy alkotott meg minket, hogy testi-lelki-szellemi életműködéseinket erős kötelékkel fűzte össze: ez a kapocs csupán egyszer oldódhat fel átmeneti időre: - Berzsenyivel szólván - majdan ha lelkünk záraiból kikél, s Hozzá közelb járul, Vagyis, ha majd lelkünk visszatér Felséges alkotójának színe elé, hogy újbóli, immár örökös megtestesülésére várakozzék. Addig viszont lelki örömünk - bánatunk, szégyenünk és büszke ragyogásunk, félelmünk és bátor lelkesültségünk kiül ábrázatunkra. Kipirulunk, ha a szivünk sebesen kalapál, elvörösödünk, ha szégyen vagy méreg önti el besó'nket, tüzet csal orcánkra a láz, és bíborba borul jobb és bal felünk, amikor valami jó vagy rossz belülről felzaklat, s tekintetünknek eme színes vallomásait a többi tagunk is követi a maga módján, a fülcimpánk tüzel, a kezünklábunk remeg, a gyomrunk görcsbe rándul, a pulzusunk felgyorsul, a pupilláink kitágulnak, vérünk cukorszintje magasra szökik, ereink pattanásig feszülnek nagy-nagy lelki felindulásunkban. Milyen őszinték a testrészeink, amint kicsúsznak akaratunknak őrmesteri szigora alól: bárcsak az ajkunk is ilyen igazmondó juhásza lenne a belvilágunknak\ Aki vallást tesz rólam A vallástétel alkalmával a bíró vallomást vesz ki a tanútól. Az Újszövetség szava (homológia) azt érzékelteti, hogy ennek a vallomásnak egybehangzónak kell lennie a korábban elhangzott tanúvallomásokkal. Amikor a tévében valami bizonytalan állítást tesznek közzé, akkor rendszerint hozzáteszik: meg nem erősített lapértesülések szerint ez és ez történt. Ekkor a néző kételkedni kezd a hír valódisága felől, hiszen nem erősítették meg. Az evangélium, hogy Jézus meghalt a mi bűneinkért, de feltámasztatott a mi megigazulásunkra, olyan hír, amit megerősítettek: maga Isten gondoskodott erről, elküldte Lelkét, aki bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Jézus Isten Fia, vagyis halhatatlan Úr, és mi is Isten gyermekei vagyunk, akik hiszünk az ő Fiának nevében, vagyis, örökélet örökösei vagyunk. A vallástétel személyes válaszadás arra a kérdésre: hiszed-e, hogy örökké élhetsz. Szinte halljuk az időseink válaszát: 'jaj, dehogy akarok én örökké élni, mert milyen kereszt is lehet a magas életkor, csupa baj, meg fájás, meg sóhajtozás'. Az örökélet nem végtelen öregség, hanem időmúlást nem szenvedő, boldog és végtelen lét Isten közelében. A vallástétel erre kimondott igenlő válasz: igen, én hiszem és vallom, amit egyik énekünkben így mondunk ki: „Érzem, hogy az örök élet / Már e földön az enyém lett". A világban - a tárgyalás kitűzése nélkül - tovább folyik egy per, kétezer éve immár: ez Jézus pere. Noha Isten már kimondta a felmentő ítéletet: Jézus nem bűnös, tehát nem lehet a halál fia. Ő az Igaz, aki az Örökkévaló Isten Fia. Azzal mondta ki Isten ezt az ítéletet, hogy feltámasztotta a mi Jézusunkat a halálból. Ennek ellenére a vádló, a gonosz tovább rágalmazza. Ő eleve kétségbe vonta, hogy Jézus Isten Fia: mindenféle bűvészmutatványokba akarta beleugratni, hogy bizonygattassa vele istenfiúságát. És sokan hisznek neki, hogy Jézus tényleg nem Istenfia, egyszer meghalt és úgy maradt, meg, talán nem is volt. Mások nem törődnek se azzal, hogy van-e Jézus, se azzal, hogy feltámadhatott-e, csupán közömbösségükkel mutatják úgy, mintha Jézus nem lenne Úr. Többnyire az életvitelükkel mondják ezt: nincs Isten, azt teszek, amit akarok. Valamilyen vallomást mindnyájan teszünk, a szavainkkal, a tetteinkkel, az életünkkel: vagy mellette, vagy¦ ellene. Melyik oldalon tanúskodom, a vádat, vagy a védelmet képviselem? Életfolytatásommal kinek az állítását erősítem meg Jézus arra hív, hogy mellette tanúskodjam, s ezzel azt az ítéletet erősítsem meg - a magam részéről -, amit már Isten egyszer kimondott]